[A Könyvhét megjelenésének huszadik évfordulójára készülve közreadott írás a netkorszak előtti időkből]

Alexander Brody már a Könyvhét megjelenésének kezdeteikor odafigyelt lapunkra. Ha úgy alakult, nem röstellte személyesen elhozni a szerkesztőségbe a frissen megjelent kiadványát. Nádor Tamás készítette vele az interjút az Ember és gondolat című rovatába, amely hosszú időn keresztül jelent meg a Könyvhétben. A Könyvhét két évtizedes történetét felidéző sorozatunkban még biztosan közlünk majd Nádor Tamás interjút. (Az eredeti megjelenéshez nem társult kép, azzal most egészítettük ki az interjút.)

Ember és gondolat. Alexander Brodyval beszélget Nádor Tamás
2000. május 18.

Reggeli ember: mindennap arra ébred, képes úgy látni a régit, mintha először látná, s ocsúdni mégis úgy, hogy naponta új meg új dolgokat lásson. És nappali ember: kíváncsiság fűti, tudni szeretné, mi mozgatja azt, amit észlel, érez, élvez. És déli ember: szeret delelőn élni, de úgy, hogy viszontszeresse az élet, sóvár a szeretetre, ám úgy, hogy a respektje megmaradjon. És eseti ember: játszani, örülni bátor, de sosem hazárd módon, csak úgy, hogy az élet visszajátsszon. S ha mindezt hét nyelven teszi, New York, Honolulu és Budapest között ingázva, a Kelet bölcsességét társítva a Nyugat bizniszszellemével, arra talán már nincs ésszerű magyarázat. Talán csak az, hogy mindezt megfűszerezi higgadt derűvel, távolságtartó öniróniával.

-- Bródy Sándor unokája, Hunyady Sándor unokaöccse számára miféle hozadékkal, kötelezettséggel járt, hogy ilyen családba született?

-- Tizenöt éves koromig éltem Magyarországon, s amikor kimentem Amerikába, ott, értelemszerűen, ez a név mit sem jelentett. Ám édesapámnak szavajárása volt: „Egy Bródy nem felejtheti el az anyanyelvét.” Amivel arra is utalt, hogy ez a név kötelez, ezt nem szabad bemocskolni. S hogy elvárja tőlem: tisztességgel, értelmesen éljek, valami jót, hasznosat csináljak. Nem lettem író, de a Princeton Egyetemen sok egyéb közt, sajátos gondolkodást tanultam. Olyan professzorokat hallgathattam, mint például a neotomista Jacques Maritain. Különleges „szabadegyetemet” is végezhettem: múlhatatlan szerencsém, hogy Neumann Jánosék gyakran meghívtak vasárnapi ebédre. S ott jelen volt például Einstein és Oppenheimer. Magas színvonalú beszélgetéseiknek így tanúja lehettem. Nem tudományos kérdésekről, inkább politikáról cseréltek véleményt. Mindeközben -- más nyelvek közt -- a kínait is tanultam. Kivált annak érdekében, hogy a keleti bölcseletet társítsam a nyugati filozófiával. Arra is lehetőségem nyílt, hogy az amerikai életmódba illeszkedjem -- családi hagyatékunk, szüleim segítsége révén mégiscsak európai háttérrel.

-- A térségünkre gyakran jellemző provinciális szemlélet tehát nem fenyegette. De mi ösztönözte sokágú műveltség elsajátítására olyan világban, amelyben talán „csőlátó” specialisták is érvényesülhetnek?

-- Arra, hogy valaki sokoldalúan tájékozott, teljes ember legyen, számos kitűnő egyetem révén Amerikában is van lehetőség, csak nem mindenki él vele. Jómagam diplomatának készültem volna, ez is ösztönzött a mennél tágasabb ismeretszerzésre. Ám a McCarthy nevével fémjelzett időszakban kommunistagyanús volt, aki olyan országokból érkezett, mint én. Így fiatalon bekerültem a Young and Rubicam hirdetési céghez. S az ott töltött negyven év során kifutófiúból elnök lettem.

-- A képlet egyszerűnek látszik: menj ki Amerikába, dolgozz s járj szerencsével. Valójában mi a self made man titka? Miképpen lehet semmiről valamire, sőt sokra jutni a tengerentúlon?

-- A hajtóerő, a kreatív munka, a boldogulás egyik legfőbb titka minden bizonnyal a kíváncsiság. Meg talán a boldogságra való készség. Boldog az lehet, aki egy életen át a saját kertjét műveli. Vagy aki mindenütt otthon érzi magát, ha úgy tetszik, akinek az egész világ a kertje, háza. Boldogtalan az, aki mindig máshol kíván tartózkodni, mint ahol éppen van, és folyton mást akar csinálni, mint amihez megvan a képessége. Én úgy vagyok ezzel, hogy gyermekkorom óta mindennap örömmel ébredek, kíváncsian várom, mi történik aznap velem. És mindenre úgy tekintek, mintha először látnám. Fogékony vagyok a megújulásra, az újdonságra. Az is segített ebben, hogy foglalkozásom jóvoltából igen sok céggel, még több emberrel kerültem kapcsolatba. Megismertem e vállalatok működését, megtanultam beleélni magam mások gondolkodásába. Hozzá kell fűznöm: olyan üzletágban dolgoztam, amelyben az emberek úgy váltják munkájukat, mint a fehérneműjüket. Én két cégnél dolgoztam egész életemben. És kizárólag erkölcsi megfontolásból váltottam másra. Egyébként Amerikában csupán abból lesz elnök, akit a munkatársai tesznek azzá. És aki a bizalmukat megszolgálja. De sosem úgy, hogy e bizalomba igyekszik behízelegni magát. Csak a munkája, tartása révén lehet bárkinek respektje. Nekem szerencsém volt: barátok közt dolgoztam, örültünk, ha segíthettünk egymásnak. Így a legkeményebb munkát is jóleső érzéssel végeztük el. Abban a tudatban, hogy cégünk a maga nemében első a világon.

-- S mitől, miképp lesz valaki másoknál jobb, hogyan kerülhet az első helyre? Gyorsan jár az agya? Sebesen alkalmazkodik? Bizonyos hagyományokat őriz, de folyton meg tud újulni? Maximálisan korrekt, miközben elképesztően merész?

-- Mindettől együtt, vagy akár külön-külön is naggyá válhat valaki. De gyors és határozott ember éppúgy viheti sokra, mint aki lassan gondolkodik, de mélyen. Csak éppen tudni kell, ki hova való. Lassút nem küldenék kliensekhez, gyorsra nem bíznék olyan munkát, amelyet alaposan meg kell fontolni. Az igazán nagyokban mindezen tulajdonságok, készségek társulhatnak -- kizárólag rájuk jellemző, különleges módon. De talán még őket sem lehet reneszánsz embernek nevezni, hiszen korunkban a ritkánál is ritkábban adódik, s érvényesül az egyetemes látás képessége. Ez azért főként a specialisták világa. De megint csak hangsúlyozom: azok jutnak a csúcsra, akiket örökös kíváncsiság sarkall. S akik folyton tudni szeretnék, mi mozgatja a dolgokat.

-- Önt mégis reneszánsz igény élteti: merőben gyakorlatias üzletember, aki hét nyelven beszél, s eközben festményeket gyűjt, aforizmákat ír, gasztronómiai kötetet szerkeszt, utazik, és így tovább. Tehát nemcsak okosan, de kellemesen és szépen szeret élni...

-- Az én szép életem része az okos élet is, ha úgy tetszik, üzleti tevékenységem, hiszen ezt is mindig higgadt szenvedéllyel, élvezettel műveltem. De voltaképp három dologból állt ez a kellemes élet: nők, étkezés, szivar. Ami a nőket illeti, hadd idézzem egyik aforizmámat: „Én mindig ugyanazért a nőért rajongok. Egy szőke, barna, fekete, vörös hajú nőért, aki magas, alacsony, karcsú, kövér...”. S egy másik kis gondolatom: „Kinek az élet öröm, annak öröm az élet is”. A szivar, sajnos, már csak a múlté: gyermekeim eltiltottak tőle. De talán a szép és kellemes életnél is fontosabb számomra a hasznos élet. Annak tudata, hogy amit csinálok, értelme legyen, használni lehessen. Még akkor is, ha mint most, mondjuk, gyerekkönyvet írok. A kis hullámról, aki Dél-Amerikából Polinéziába megy, követi édesanyja, a nagy hullám és persze a Kon-Tiki, Thor Heyerdahl hajójának útját. Ezt megmutatom a kislányomnak, s ha azt mondja „nem rossz”, boldog vagyok. Mert számomra ez a legnagyobb elismerés. Mindebből kiderül: szeretek játszani. De úgy, hogy az élet visszajátsszon. És szeretek örülni, örömet szerezni. S mivel a keleti filozófiából tudom, mennyire kis semmi az ember, mindezt derűvel szemlélem és öniróniával.

Alexander Brody: Gondok és gondolatok. Seneca Könyvkiadó, 1998, 99 oldal, ára: 580 Ft
A királynő főztjétől a pincér lábáig. 101 magyar író tálal. Jövendő Kiadó, 1999, 367 oldal, 2500 Ft