Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész: Krasznahorkai László jelentősége szövegei nyelvművészeti egyediségében van
MTI - 2025.10.09.
Krasznahorkai László jelentősége szövegei nyelvművészeti egyediségében van, írásmódja már pályakezdése óta összetéveszthetetlen másokéval - mondta Kulcsár Szabó Ernő Széchenyi-díjas irodalomtörténész az MTI-nek annak kapcsán, hogy idén Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat.
Az irodalomtörténész szerint ennek azért van különös nyomatéka, mert a Nobel-díjat gyakran olyanok is megkapták, akiknél nem az írásművészet egyéni igényessége volt a döntés fő szempontja.
A mindent átjáró, nyomasztó nyelvi atmoszférának kevés kiemelkedő mestere van itt Európában is - mutatott rá Kulcsár Szabó Ernő, kiemelve ugyanakkor, hogy ez a nyomasztó atmoszféra éppen hogy nem a humán tartalmakkal szembeni közömbösség közege, hanem nagyon is mély elkötelezettséggel vetít fenyegető távlatot a - talán még megmenthetőnek ítélt - humán jövőre.
"Itt nem valamiféle cinikus pesszimizmusról van szó. Sokkal inkább a fenyegetett értékek és a lehetséges veszteségek nagyságrendjéről" - hangsúlyozta az akadémikus, aki szerint Krasznahorkai László regényei, mint minden erős atmoszférájú prózai mű, ezért nyilvánvalóan nem is könnyű, sőt, olykor lehangoló olvasmányok. "Így tekintve a magyar modern szépprózában is meglehetősen rokontalan jelenség" - fogalmazott.
"Legnagyobb erénye tulajdonképpen abban van, hogy a lezárult jövővel szemközt ez az életmű nem árul olcsó reményeket, nem szórakoztatóan szembesít az apokaliptikus fenyegetéssel. Jellegzetesen valami olyasmire kényszeríti a befogadót, ami egyik leglényegibb eleme a nyelvművészetnek: a lassú olvasásra" - magyarázta az irodalomtörténész, aki arról is beszélt, hogy ritka találkozásaik ellenére is barátinak nevezheti a kapcsolatukat az íróval.
"Ha egy-két év múltán találkozunk, ugyanúgy tudunk beszélgetni, mintha tegnap hagytuk volna abba. Ehhez félelmetesen ritka formájára van szükség az emberi egymással-létnek. A humán közvetlenség tapintatosan nyitott kultúrájára. A díjazott ilyen ember" - méltatta az írót.
Kulcsár Szabó Ernő szerint ez a díj azért is óriási jelentőségű, mert a magyar irodalom néhány évtizeddel korábbi vitathatatlan nemzetközi presztízse eléggé kezdett halványulni. "Az újabb magyar epika, pedig nagyon is figyel rá a világ, nem tudott ilyen nyelvművészti jelentőséggel emlékezetes műveket alkotni. És hát a világra nyitott horizontjai is eléggé elmaradtak Krasznahorkaié mögött"- fűzte hozzá.
Kulcsár Szabó Ernő kiemelte: személy szerint azért örül a díjnak, mert az ilyen művek ismét közel kényszerítik olvasóikat a szövegművészethez. "Nagyon jó, hogy erre éppen egy kis nyelv irodalma, a magyar irodalom ad most messze mutató példát" - hangsúlyozta Kulcsár Szabó Ernő.
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Ismételt mondatok
Titokzatos Tibet – James Hilton: A Kék Hold völgye
Humor, hit, haiku, halál – Nagy Bandó András: Sosemvolt Toscana
Kelepcék, ügyletek, hadjáratok – Iszlai Zoltán: A leányzó fekvése
„Naivan” groteszk mesék – Petőcz András: Sárga virág a feleségem


















