Dzsivon, a súlyosan depressziós

Szong Judzsong dél-koreai szerző, akinek Az emlékek könyvesboltja az első regénye, amely eredetileg online jelent meg, de akkora sikere volt hazájában, hogy fizikai formában is kiadták. Azóta igazi szenzációvá vált, 14 nyelvre, köztük magyarra is, lefordították, a mostanában egyre divatosabb „gyógyító regényt”.

Nálunk is egyre gyakrabban bukkannak fel a gyógyító irodalomnak vagy gyógyító regénynek keresztelt új irányzathoz tartozó könyvek. Ezek a kötetek főként a Távol-keletről, leginkább Dél-Koreából vagy Japánból származnak, és egészen könnyű őket felismerni arról, hogy színes, kedvesnek ható, AI generált hatású borítójuk van, és a címűkben gyakran szerepel könyvekre vagy olvasásra utaló kifejezés. Ez persze kicsit rosszmájú állítás, de egyáltalán nem alaptalan, nézzük csak meg a műfaj másik példáját, A könyvesboltot Hvang Borumtól.

Mi is ez a gyógyító irodalom? Az ide tartozó regények a szereplőik lelki gyógyulását helyezik központba. A műfaj fő témái a gyász, traumafeldolgozás vagy úgy tágabban véve az önismereti utazás. A kezdeti nehéz helyzetek általában megnyugtató, reményteljes befejezéssel párosulnak. Ezek a regények nem tartogatnak őrületen fordulatos cselekményt, szeretik a hétköznapi élet színtereit, és a kalandok helyett a főszereplőik belső világára fókuszálnak. Rövid fejezetek, egyszerű stílus, könnyen fogyasztható regény, kész is a közönségsiker. Mi másról álmodhatnánk még? Ha engem kérdeznek, akkor bármi másról.

Az emlékek könyvesboltjának főszereplője Dzsivon, a súlyosan depressziós író, aki nem tud megbirkózni édesanyja elvesztésével. A gyász teljesen elhatalmasodik rajta, míg végül a gödör legaljára érve belebotlik egy különös könyvesboltba, az Emlékek könyvesboltjába. Ez az ódon hangulatú hely tele van Dzsivon emlékeivel megtöltött könyvekkel, élete minden pillanata ott sorakozik a polcokon. A bolt vezetőjétől három lehetőséget kap, hogy visszautazzon a múltba és megváltoztassa a történteket. Nem szeretném, ha bárki véresre rágná a körmeit, inkább elárulok egy titkot: Dzsivonnak nem sikerül megmentenie az anyját, de természetesen sikerül megmentenie saját magát azáltal, hogy közelebb kerül az érzéseihez, megtapasztalja a feltétlen szeretetet és elfogadja, hogy nem felelős mások döntéseiért. Más szavakkal előrébb lép az önismereti útján. Mindezt pedig kicsit papírmasé szagúan és szájbarágósan teszi, felsorakoztatva minden tételmondatot, amit internetes self-help cikkekben megtalálhatunk: „Úgyhogy egyszerűen csak élj magadért, úgy, ahogy szeretnél!”, „Nem kell semmiféle elvárásnak megfelelned.” vagy éppen „Viszont most már tudtam, hogy fontosabb bátran előrenézni, mintsem a megbánással teli múltban ragadni.”.

Nem fog senki meglepődni, ha azt mondom, hogy nem nyűgözött le a regény, népszerűsége (ahogy hozzá hasonló társainak sikere is) viszont tagadhatatlan. Ez pedig sajnálatos módon a kötet legérdekesebb aspektusa: milyen igények és társadalmi jelenségek hívták életre a műfajt és milyen változások történnek a nyugati világban, hogy Európában és Amerikában is teret hódítanak ezek a regények? Biztonságos azt feltételezni, hogy nagy szüksége van a dél-koreai társadalomnak ezekre a művekre, betöltenek valamiféle űrt az emberek életében, válaszreakciók a túlzottan stresszes és izolált életmódjukra, és akár első lépésként is szolgálhatnak a lelki munkával való foglalatoskodás terén. A bizonytalanság pedig világszerte nő, ezért keressük a léleksimogató, kedves kis történeteket. Én azonban a lelki feltöltődést még mindig inkább egy kevésbé sematikus és mesterkélt sorsokkal megtöltött regényben keresném.

Vincze Dóra

Szong Judzsong: Az emlékek könyvesboltja
Európa Könyvkiadó, 272 oldal, 4299 Ft