Félve fogtam bele a majdnem háromszáz oldalas Graphisoft 2.0 című könyv olvasásába. Mit fogok érteni belőle, miközben se az informatika világában, se az üzleti életben nem vagyok járatos? Kellemesen csalódtam, az üzleti világot nem ismerő olvasó számára is könnyen adja magát a könyv. A Park Kiadó gondozásában most megjelent kötet nem a jól ismert sikersztorik krónikája arról, hogy miként lesz egy „garázscégből” globális multi. Ez a történet Graphisoft-sztori címen megjelent már 2005-ben. A mostaniban olyasmiről olvashatunk, amiről nem szoktak írni. A növekedés fájdalmairól, az elkövetett hibákról és tanulságokról, arról, hogy mikor és hogyan kell átadni a stafétabotot.

A könyv alcíme szerint a generációváltás drámáit helyezi a középpontba. Betekintést enged a nagyvállalati életbe, az azzal kapcsolatos dilemmákba, vezetéstechnikai és üzletpolitikai elgondolásokba és a multik világába. Szinte kedvet kaptam a vállalkozásalakításhoz.

A szerzővel, a Graphisoft cég megálmodójával, a Forbes idei listáján a 49. leggazdagabb magyar vállalkozóként szereplő Bojár Gáborral is megosztottam, hogy milyen üdítő meglepetést szerzett soraival.

– Eredetileg fizikusi végzettséget szereztem, de nem a tudományban, hanem abban voltam jó, hogy olyan dolgokat hozzak létre, amit a hozzá nem értők is használni tudnak. Az egész informatikai iparnak az a legnagyobb kihívása ma, hogy a rendszerek többségét a laikusnak nehéz működtetnie. Arra is gondoltam, hogy egyszer majd csokorba szedek egy csomó szoftvert, köznapi informatikai rendszert, beleértve például még a tévék vezérlését is, olyanokat, amelyek borzasztóan bonyolult megoldásúak, könnyű hibázni a működtetésükben és akkor teljesen eltéved az átlag felhasználó. A Graphisoft szoftvere azért lett sikeres, mert nem ilyen. Ha hibázik a felhasználó (és ki nem hibázik?) rögtön látja, hogyan kell könnyen korrigálni a tévedését..

– Az átlagos vállalkozó üzleti titok mögé bújik még akkor is, amikor valamilyen lépéséről kérdezik. Hogyhogy maga szembemegy ezzel, pénzügyi adatai mellett még cége lejtmenetét, az utódválasztás buktatóit, a cégeladás sikereit és hibáit is részletesen megosztja, felvállalja?

– Sokan meglepődtek, hogy ennyire kritikusan írok magamról. Mindenkinek vannak hibái, mindenki hoz rossz döntéseket, én se követtem el ezekből többet vagy kevesebbet, mint bárki más. De nekem végtelenül nagy az önbizalmam, ezért azt is megengedhetem magamnak, hogy a tévedéseimet, rossz lépéseimet bevalljam. Az olvasó ebből sokkal többet tud tanulni, mintha az eredményeimmel dicsekednék. A sikerek sok mindentől függenek, elsősorban a szerencsétől, erre nincs közös recept. Ezért lett a könyv mottója egy Anna Kareninából vett gondolat kifordítása: „Minden sikeres cég a maga módján sikeres, de az elkövetett hibák hasonlóak.” Életem hátralevő részét arra szeretném szánni, hogy hozzájáruljak egy sikeres és tisztességes magyarországi vállalkozói kultúra kialakulásához. Ezért írtam meg ezt a könyvet is.

– Nem tart tőle, hogy ha kiokosítja a többi vállalkozót, akkor a saját konkurenciáját erősíti?

– Kifejezetten örülnék, ha a magyar vállalkozói kultúra fejlesztéséről született víziómat sokan osztanák. Őket nem konkurenciának, hanem társnak tekinteném. Egyébként a jó vállalkozó örül a vetélytársnak, mert minél erősebb a mezőny, annál szebb a győzelem.

– Elve szerint vállalkozónak születni kell. Miféle tulajdonságokkal jó rendelkeznie annak, aki azon töri a fejét, hogy ilyesmibe vág bele?

– Az, hogy minek tudunk örülni, belülről jön, nem tanulható. A legtöbben attól boldogok, ha valami csodálatos szépet alkotnak, amit a főnökeik és a kollégáik elismernek. A vállalkozó ezzel szemben két dolognak örül. Az egyik, ha a vevője boldog, a másik pedig, hogy milyen teljesítményt hoz ki a munkatársaiból, a tehetségekből. Ne a saját munkájára legyen büszke, hanem az embereiére. Ha mindent jobban ért, mint az arra predesztinált beosztottjai, akkor rossz vezető. A kollégái nem lesznek eléggé motiváltak, hogy kiadják magukból, ami bennük van. Mindig azt mondják, hogy a főnök úgyis jobban tudja... Akkor tudnak büszkék lenni magukra,  ha látják, ők ezt vagy azt jobban tudják, mint a felettesük. Megírtam a könyvben azt a történetet, amikor a Graphisoft első pénzügyi vezetője felmondott. Azért megy el, mondta, mert olyan helyen akar dolgozni, ahol ő jobban ért a számokhoz, mint a főnöke. Remekül tudta a szakmáját, de a számok nagyságrendjét valahogy ösztönösen én éreztem jobban. Ezt nem lett volna szabad kimutatnom. Az a legjobb főnök, aki semmihez nem ért jobban, mint a beosztottjai, elég annyi, hogy meg tudja ítélni, hogy a kollégái mire képesek.

– Azt vallja, hogy nem a csúcson kell abbahagyni. Miért mond ellent a közkeletű szlogennel?

– A geometria törvényei szerint a csúcsot lejtő követi. Nagyon nagy önzés, ha valaki ilyenkor veszi a kalapját. Azt mondja ezzel, hogy utánam a vízözön. Az ilyen ember nem tisztességes vállalkozó. Arra kell büszkének lenni, ha a céget olyan emberek kezébe adjuk át, akik további sikerekre tudják vinni a vállalkozást. Olyan üzleti kultúra kialakításához szeretnék hozzájárulni, ahol ez a korrekt szemlélet uralkodik. Az ilyen vállalkozók egy ország felemelkedését tudják megteremteni.

Mátraházi Zsuzsa

Bojár Gábor: Graphisoft 2.0 A generációváltás drámái
Park könyvkiadó, 288 oldal, 3990 Ft