A holland-magyar kapcsolatoknak a reformációig visszamenő hagyománya van, melynek első zsengéje a magyar diákok nyugati egyetemjárása (peregrináció) volt. A Németalföldről hazatért peregrinusok a három részre szakadt Magyarországra is a tudomány és a teológia újdonságait hozták; máig ható kultúrtörténeti hatásuk vitathatatlan, elég, ha Apáczai Csere János vagy Misztótfalusi Kis Miklós nevét említjük. Később, az ellenreformáció korában a protestáns gályarab-prédikátorokat kiszabadító holland admirális, Michael de Ruyter erősítette meg a magyar-holland kapcsolatokat. Majd egészen a 20. század elejéig kellett várni, hogy újra éledjenek ezek a – főleg keresztyén alapokon nyugvó – együttműködések. Az első világháborút követően a holland egyházi közvélemény a vesztes nagyhatalmak felé fordult, így fedezték fel újra Magyarországot, és indítottak előbb segélyszállítmányokat hazánkba, majd gyors szervezést követően elindultak Budapestről az első gyermekvonatok Hollandiába. A Kálvin kiadónál megjelent Holland-magyar protestáns kapcsolatok a két világháború között című könyv szerzőjével, Maarten J. Aalders professzorral beszélgettünk arról, milyen jelentősége volt a két ország közötti kapcsolatokban a gyermekvonat akciónak.

– Hogyan került kapcsolatba a könyv témájával?

– 2016-ban kezdtem dolgozni a könyvön, 2021-ben jelent meg a holland kiadás, és most két évvel később a magyar fordítás. A hosszú 19. század egyháztörténetének kutatója vagyok, így érdeklődésem kiterjed a 20. század elejének történéseire is. A témához úgy kerültem közel, hogy az amsterdami Vreije Universiteit megtudta, hogy a neves holland neokálvinista teológus, Abraham Kuyper és a magyar Sebestyén Jenő kapcsolatának lenyomatai megtalálhatóak a Ráday Gyűjteményben. Olyan embert kerestek, aki ismeri a területet, és ideje is van, hogy feltárja ezt az izgalmas kapcsolódást. Végül engem küldtek Budapestre, hogy nézzem át a dokumentumokat, és szkenneljem be azokat. Meglepetésemre Kuyper és Sebestyén levelezése mellett ennek az időszaknak még sok más emlékére is ráleltem a Gyűjteményben, végül 5000 képet és 13 ezer levelet archiváltam digitálisan.

– Hogyan is indultak a gyermekvonatok?

– Az első világháborút követően a holland kormány semleges volt: sem az angolok, sem pedig a németek felé nem nyitott. A keresztyén egyházak szimpátiája ugyanakkor a németek, az osztrákok és a magyarok felé nyilvánult meg, annak ellenére, hogy nagyon kevés ismerete volt a hollandoknak a magyar valóságról. 1916-ban holland pénzből és holland személyzettel létrehoztak egy tábori kórházat Budapesten, ahol a korábbi holland miniszterelnök és prédikátor, Abraham Kuyper két lánya is önkénteskedett. A legidősebb Kuyper-lány, Henriëtte tapasztalatait több cikkben is megírta – valószínűleg ez volt az első impulzus, ami a holland protestánsokban felszította a segíteni akarás szikráját. Több magyar küldöttség is indult Hollandiába, hogy segítséget kérjen. Ezeknek az erőfeszítéseknek lett végül az az eredménye, hogy 1919-ben előbb jótékonysági akció indult, majd 1920 és 1930 között a háború sújtotta Magyarországról 28 000 gyerek indulhatott Hollandiába, hogy néhány hónapot holland családoknál töltve megerősödhessen, és egy kicsit megfeledkezhessen a nélkülözésről.

– Mondhatjuk, hogy Sebestyén Jenő volt a kulcsfigura volt abban, hogy a gyermekvonatok ilyen sikeressé váltak?

– Két folyamat erősítette egymást: a Henriëtte Kuyper cikkei és szervező munkája volt az alap, amelyre Sebestyén Jenő lelkesedése Abraham Kuyper teológiai munkája iránt építkezett. Az mindenképpen fontos elem, hogy Sebestyén Jenő a gyermekvonatok indulásakor Hollandiába látogatott, hogy személyesen is találkozzon Abraham Kuyperrel. Az ottléte során hálával beszélt a gyermekmentő akcióról, és izgalmas teológiai beszélgetéseket folytatott Kuyperrel, feltárva a magyar református egyház életét is. Sebestyén Jenő megjelenése felerősítette azt a lelkesedést, amely már korábban is érezhető volt a hollandok körében. Ugyanakkor minden túlzás nélkül mondható, hogy a mai magyar-holland egyházi kapcsolatok a gyermekvonat akcióból és Sebestyén Jenő teológiai érdeklődéséből fakadnak.

– Mit kaptak vissza a hollandok? Miért volt ez fontos nekik?

– Véleményem szerint a válasz nagyrészt lélektani: az emberek azért adnak – és ez történt a holland-magyar kapcsolatok esetében is –, mert jól esett nekik, hogy jót tehetnek. Aki ad, az mindig nagyon sokat vissza is kap. A családok kíváncsiak voltak arra, hogy honnan is jöttek hozzájuk ezek a kedves, barna hajú, barna szemű Sándorkák, ezért sokan útra is keltek, először 1925-ben látogattak Magyarországra szervezett keretek között a holland nevelőszülők. De ezeknek a kapcsolatoknak máig kiható gazdasági, kereskedelmi hasznuk is volt a hollandok számára.

– Mi lehet a gyermekvonatok üzenete a mai fiatalok számára?

– A legfontosabb üzenet talán ez: a segítség összehozza az embereket. A magyarok iránt érzett szimpátia az első világháborút követő gyermekvonat-akcióból táplálkozott, ezek az emlékek váltottak ki együttérzést a magyarok iránt például az 1956-os forradalom idején. És bár ma már nem olyan jelentős a holland támogatás, mint a kommunizmus időszakában, de a szimpátia megmaradt, pontosan azért, mert a vészterhes időkben megalapozódtak ezek a holland segítségnyújtás által.

Pompor Zoltán

Maarten J. Aalders: Holland–magyar protestáns kapcsolatok a két világháború között
Kálvin Kiadó, 448 oldal, 5100 Ft

Maarten J. Aalders Holland–magyar protestáns kapcsolatok a két világháború között című könyvének bemutatója a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon szeptember 30-án, szombaton, 13 órakor lesz a Díszvendég standon. A könyvet bemutatja, a szerzővel és Téglásy Sándorral beszélget Réthelyi Orsolya.