Murányi Gábor

(1954, Budapest) újságíró, történész. Iskoláit Szegeden, a Szegedi Tanárképző Főiskola történelem szakán (1975-1979), majd Budapesten, a MÚOSZ Újságíró Főiskoláján (1979) végezte. 1975-től 1991-ig a Magyar Nemzet munkatársa, az utolsó két évben a kulturális rovat vezetője, 1992-től 1993-ig a Köztársaság kulturális rovatvezetője, 1993-tól a HVG Szellem rovatának munkatársa.
1991-1993 között, majd 2000-től a Nyilvánosság Klub ügyvivője.
1984-ben Mihályfi Ernő-díjat, 1993-ban Pulitzer-emlékdíjat, 1995-ben Nagy Imre-emlékplakettet kapott.
Főbb kötetei: Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés [Sajtó alá rendezés, előszó, jegyzetek] (1986, 1997. 2005); Napról napra, lapról lapra. 1956 a Magyar Nemzetben (1990); Volt egyszer egy Magyar Nemzet? (1992); Az átkos múlt hetek (1996); Könyvhetek krónikája. [Köves Józseffel] (2004); A múlt szövedéke. Históriák a megbicsaklott 20. századból (2004); Egy epizodista főszerepe. Lajos Iván történész élete és halála (2006).