Julia Navarro

Az Agyagbiblia

Fordította Bakucz Dóra
158 × 234 mm, kartonált, 467 oldal, 3290 Ft
ISBN 978 963 88462 0 4

Rómában egy férfi a gyóntatószékben így szól: „Atyám, embert fogok ölni…”
Ugyanezekben a percekben a sötétmúltú milliomos régész unokája, Clara Tannenberg, egy tudományos konferencián bejelenti: a birtokában van néhány agyagtábla, amely igazolhatja az úgynevezett Agyagbiblia létezését, amely tartalmazza a Teremtés, a Bábel tornya, és a Vízözön történetét, úgy, ahogy az Ábrahám szájából elhangzott. A feltételezett lelet, ha megtalálják, bizonyítaná, hogy Ábrahám pátriárka valóban élt.
Az iraki háború előtt pár hónappal Clara egy európai régészekből álló expedícióval ásatásokba fog az Ur városa melletti Safranban, ám ez sokaknak nem tetszik. Többen is a nő, és nagyapja életére törnek: négy barát egy régi ügy miatt akar bosszút állni, a feketepiac műkereskedői pedig az Agyagbibliát akarják.
Vajon előkerül-e a sokak által várt, remélt Agyagbiblia? A nemzetközi műkincs-maffia elszántsága vagy a személyes bosszú esküje az erősebb? Az izgalmas, sokszor kegyetlen eseménysorozat szereplői között nehéz megkülönböztetni a jókat és a rosszakat, háborús áldozatok és bűnösök, megtévesztett gyermekek, hazugságra épülő családi kapcsolatok szövik át a történetet.
Julia Navarro újabb regényében az olvasó igazi időutazásban vehet részt: a bibliai időktől kezdve a második világháborún keresztül egészen a Szaddam Husszein kormányozta Irak elleni háborúig, ugyanakkor olyan országokba is ellátogathat mint Egyiptom, Szíria, az USA, Olaszország, Franciaország, vagy Spanyolország.

Julia Navarro (Madrid, 1953) újságíró, pályája során a sajtó számos területén dolgozott. Jelenleg az Europa Press hírügynökségénél politikai elemző, de több lapban publikál, részt vesz rádiós és televíziós műsorok szerkesztésében is. Eddig több esszét és tanulmánykötetet jelentetett meg. Az igazi sikert azonban a 2004-ben kiadott A Szent Lepel titkos szövetsége című regény hozta meg neki, amely eddig félmillió példányban kelt el és több mint húsz nyelvre lefordították. Második regénye az Agyagbiblia szintén példátlan sikert aratott nemcsak a spanyol, hanem a nemzetközi könyvpiacon is. Az ártatlanok vére című regénye 2007-ben (magyarul 2009-ben) jelent meg.
Julia Navarro neve ma a színvonalas bestseller védjegye.

A Szent Lepel titkos szövetsége szerzőjének új regénye

Interjú Julia Navarróval A Szent Lepel titkos szövetségéről

Interjú Julia Navarróval az Ártatlanok vére és Az Agyagbiblia cimű regényeiről

Részlet a regényből

Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.
Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
Ábrám elhallgatott, Shamas pedig írta, amit hallott. A fiú egész idő alatt le sem vette a tekintetét a tábláról, Ábrám pedig most vette csak észre, mekkora erőfeszítésébe kerül a fiúnak, hogy a sorokat szépen egymás mellé írja, függőlegesen, egyetlen hiba nélkül.
Shamas lerakta a táblákat Ábrám elé. Volt néhány betű, amit nehezen lehetett olvasni, de egészében véve a fiú teljesítette a feladatot, leírta a világ teremtésének a történetét.
- Szépen, olvashatóan írtál, most pedig menj, és rejtsd el a táblákat egy olyan helyre, ahol a testvéreid nem találhatnak rá, és ahol édesanyádat sem zavarja. Apád majd megmondja, hova tedd őket. No, és mit gondolsz mindarról, amit hallottál?
- Azt gondolom, hogy…
- Mondd csak meg nyugodtan, mitől félsz?
- Nem akarom, hogy megharagudj rám, Ábrám, de a te Istened világteremtésének a története nagyon hasonlít ahhoz, ahogy az istenek teremtették a világot.
- Igen, de van azért néhány különbség.
- Milyen különbségek?
- Például, az Enuma Elish éneke szerint, amit Ili tanított neked, Marduk úgy teremti az embert, hogy előbb megöli Tiamat istennőt, és annak a férjét, Kingu istent. De ugyanakkor Mardukot is teremtette valaki. Az istenek nem teremtenek semmit, hanem megformálják az embert, azokból az eszközökből, ami a rendelkezésükre áll. De ki teremti mindazt, amiből ők teremtenek? Isten úgy teremt, hogy eldönti, teremteni fog, és a semmiből teremt, mert nincs szüksége eszközökre a teremtéshez.
- De azért van, amiben nagyon hasonlít az, amit te meséltél, és az, amit Ili mesélt.
- Van, amiben igen. Mert vannak emberek, akik megérezték a teremtés történetét, és kitaláltak hozzá isteneket és történeteket, hogy elmagyarázzák, amit nem értettek.
- Miért nem hallották az Ő szavát?
- Mert nem könnyű meghallani az Ő szavát. Túlságosan el vagyunk foglalva a saját gondolatainkkal, és saját magunkkal. Isten megbüntetett bennünket, megbüntette az összes embert, az első emberpárt, és azokat is, akik majd utánunk jönnek. Azzal büntette az embert, hogy dolgoznia kell, hogy el kell viselnie a fájdalmat és a betegségeket, vándorolnia kell a földön, és így nem marad ideje arra, hogy Istent keresse.
- És miért büntetett meg bennünket? Miért büntette meg az összes embert? Én még nem tettem semmi rosszat, súlyos vétket pedig biztosan nem követtem el.
- Igazad van, de az első emberpár vétkezett, és ezért minden embernek bűnhődnie kell.
- Ez nem túl igazságos.
- Ki vagy te, hogy megítéld Istent?
- Jó, de miért kellene magamra vállalnom egy olyan bűnt, amit el sem követtem?
- Holnap ezt is elmesélem. Most hozd a táblákat és az íróvesszőt.
Már alig láttak valamit, így aztán Ábrám és Shamas a tábor felé indult, ahol a törzs többi tagja a hosszú nap után már nyugovóra tért. Yadin magához intette Ábrámot. Kettesben akart lenni vele, beszélniük kellett.
- A fiam nem boldog.
- Tudom.
- Hiányzik neki Ur, még Ili is. Tanulni akar. Elmentünk a templomba Terah és én, befogadnák a fiút, de félek tőle, hogy beszélni fog arról, amit tőled hall, és bajba kerül. Mondd meg neki, hogy ne beszéljen az egy igaz Istenről, vagy különben a király fülébe jut a dolog, és annak mi isszuk meg a levét.
- Yadin, te azt gondolod…?
- Igen, Ábrám, de óvatosnak kell lennünk. Az apád is akar majd veled beszélni.

A törzs egy ideig Háránban akart maradni, mielőtt folytatta volna az utat Kánaán felé. A férfiak nekiláttak, hogy kunyhókat építsenek vályogból és nádból, hogy legyen hol aludniuk, amíg el nem jön az ideje, hogy továbbálljanak. Yadin mutatott egy helyet Shamasnak, ahol elrejthette az agyagtáblákat, amelyekre szorgalmasan és türelmesen lejegyzett mindent, amit Ábrám diktált neki.
Shamas minden nap türelmetlenül várta, hogy elérkezzen az óra, amikor Ábrámmal találkozhat a pálmaligetben.
Már azt is tudta, miért büntette meg az Isten az embereket. Megbocsáthatatlan volt az a butaság, amit Ádám tett, gondolta a fiú. Isten megteremtette a Paradicsomot, ahol mindene megvolt, mindenféle fák, a legfinomabb gyümölcsökkel, csak egyetlenegy volt, amihez nem lett volna szabad hozzáérnie, a Jó és a Rossz tudás fája a kert közepén, nem lett volna szabad a közelébe mennie, mert Isten megmondta, ha eszik a gyümölcséből, meghal.
- Nem értem, miért ettek a gyümölcsből - mondta Shamas.
- Mert Isten szabad akarattal teremtett bennünket. Mondd csak, Shamas, emlékszel, amikor Ili megtiltotta, hogy az iskola ablakán kiugráljatok, mert megüthették volna magatokat?
- Igen.
- És mégis ugráltatok.
- Igen, de ha eltörik egy csontunk, az nem ugyanaz, mint ha meghalunk - erősködött Shamas.
- Nem, az nem ugyanaz, ez igaz. De Ádám és Éva azt gondolták, ha esznek a fáról, ők is istenek lesznek, és nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbálják. Amikor kiugráltatok az ablakon, nem jutott eszetekbe, hogy megüthetitek magatokat, Ádámnak és Évának sem jutott akkor eszébe, mi lehet a következménye, ha esznek a fa gyümölcséből.