Az Élet és Irodalom 14. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

NÁDASDY ÁDÁM (1947-2026)

Grecsó Krisztián írt nekrológot:

„Későn lett költő, mert meleg volt, és ahogy ő mondta, még a magyarban – nemek nélkül – sem lehet szerelmes verset írni, ha a vágy büntetendő. Amikor Ádám be merte magának vallani, hogy a férfiakhoz vonzódik, a homoszexualitást még büntette Magyarországon a törvény. Így csak a rendszer enyhülésekor, harmincas évei második felében, a nyolcvanas évek közepén kezdett publikálni. Kései költői indulás ez, és szokatlan a pálya íve is, Nádasdynak nem a költői bemutatkozása, vagy ami gyakori, a pálya első harmada a legjelentősebb; költői nyelve, őszintesége, tisztasága érik, mint a jó bor, nemesedik, és hatvan fölött írja a legjobb verseit.”

FEUILLETON

Spiró Györgyöt köszönti 80. születésnapja alkalmából Margócsy István (Élet és irodalom – egy barátság története)

„Nem könnyű feladatot kap a kritikus, ha úgy kell születésnapi köszöntést írnia egy jelentős, nagy író számára, hogy az írót a legjobb barátjaként tisztelheti és szeretheti – mert úgy érezheti, döntenie kell: az íróról vagy a barátjáról beszéljen-e; s döntése talán akkor lesz a leghelyesebb és legszerencsésebb, ha nem vezet választáshoz, s egyszerre beszél az íróról is, a barátról is. Hiszen a barát és az író – ugyanaz a személy; a barátság és az íróság ugyanabban az emberben, ugyanazon ember által, bár persze nem azonos területeken nyilvánul meg; s ha a barátság nem is lehet független attól, hogy a barátság egyik tagja nagy író, hiszen mindketten irodalommal foglalkozunk teljes munkaidőben, s nem keveset beszélgetünk irodalomról (sőt: az ő írásairól) is, nem is azon alapul. Spiró Györgyről nem azért állítom (és írom időnként), hogy nagy író, mert ő a barátom, s ezért, mintegy barátilag, kijárna neki a nyilvános dicséret is; s megfordítva: nem azért a barátom, mert nagy írónak tartom, s szeretném, ha sokan annak tartanák és elismernék (és mert állítólag nagy író barátjának lenni jó dolog…), hanem azért, mert általa, vele, rajta keresztül ismertem meg, milyen is az igazi, hosszútávú barátság, amely nem irodalmi szövetség, nem irodalmi pártfoglalás, nem közös ízlésbéli érdeklődés, nem együttes elkötelezettség egy vállalt munka vagy feladat iránt, nem szórakoztató társasági együttlét, hanem egymás élete és tevékenysége, öröme és szenvedése iránti érdeklődés és részvét(el) a bizalom jegyében.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Szilágyi Zsófia Megszűnik valami címmel írt recenziót Szajbély Mihály Jugoszláviai magyar irodalom. „hol ó hol” című kötetéről.

„Ha valaki attól tartana, hogy ebben a könyvben túlteng az „önélet”, és háttérbe szorul a XIX. századi magyar irodalom és a sajtó történetének jeles kutatója, megnyugtathatom: nagyon érdekes megfigyelni azt is, hogyan gondolkodik élő írókon keresztül megközelíthető, eleven anyagról egy olyan tudós, aki az élete nagy részét régi kötetek és megsárgult újságpapírok tanulmányozásával töltötte, akinek a friss nyomdafesték szaga a „több száz éves könyvek porízű papírillatát juttatja eszébe”. Például olyan hasonlatokkal magyaráz jelenségeket, amelyekről udvariasan azt gondolja, számunkra is evidensek, pedig aligha nyílt meg mindannyiunk előtt ez a távlat 1995-ben: „Ami a Vajdaságban történik, az egyetlen írót sem hagyhat hidegen, és bár bizonyosan sokak fülében ott cseng Erdélyi János intése az 1840-es évekből, mely szerint Homér lantjával nem lehet megnyerni a trójai háborút, a mostani helyzetben mégis törvényszerűen kerül előtérbe a nemzeti azonosság problematikája.”

ÉS-KVARTETT

Mátyus Melinda Inkább az enyém című novelláskötetéről Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett március 25-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb április utolsó szerdáján Halász Rita Betonba hímezve című regényéről fogunk diskurálni.

VERS

A versrovatban Ferencz Mónika, Krusovszky Dénes és Szegedi Csilla versei olvashatók. Kedvcsinálóként itt Krusovszky Dénes egyik versét adjuk közre ciklusából.

[Könnyűnek lenni]

A vékony jégre is rá lehet menni
ha nem túl nehéz az ember

Túl könnyű
a parton bátornak maradni

Könnyűnek lenni nehéz

Valami mélyen a föld alatt
meggondolja magát

De éppen, amit mondani akarok
akadályozza meg, hogy kimondjam
amit kellene

Elég sokat haldoklunk
fölöslegesen

PRÓZA

Hartay Csaba, Tóth B. Judit, Soós Gábor és Zentai Adél prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Hartay Csaba Örök éretlenség című írásából:

„Legalább már 25 éve nem a Körös utcában lakom, de állítólag oda jött egy tértivevényes hivatalos levél. Valami behívó. Elég félelmetesen hangzik, én nem megyek sehova, az tuti, engem nem érdekel semmiféle háború, meg amúgy is, fájnak a lábaim a balesetek miatt, ötven métert alig tudok gyalogolni. Hagyjanak már engem békén, én sem írogatok semmilyen hivatalnak, ők is megkímélhetnének engem a baromságaiktól.
Anyu lelültet a konyhaasztalhoz, és komor arccal mondja: olvassad. Olvassad csak! Tisztelt izé, blabla, érvénytelen az érettségi vizsgája, itt és itt jelenjen meg újra, megfelelő öltözet, számológépet lehet vinni. Mi van? Takarodjanak már.”

TELEVÍZIÓ

Grecsó Krisztián a Direkt36 Szabó századossal készített beszélgetéséről ír.

„Szabó százados monológja a magyar médiatörténet első atombombája. Nem, nem a kiszivárgott őszödi beszéd volt az, mert az nem alulról jött. Az őszödi beszéd politikai aktus volt, ahhoz a társadalom érdekeinek kevés köze volt, még ha a tűrőképességét próbára tette is. Az őszödi beszéd azt mutatta, hogy akkoriban még működött az a korrupciós, titkosszolgálati gépezet, ami mára önmagát is felfalja, és mint egy rossz krimiben, több, rivális bérgyilkos banda kergeti az áldozatot. Szabó Bence porszem a gépezetben, „csak” nyomozó. A munkáját végzi, és a kiállása a hivatására felesküdött kisember lázadása. Szavai azt a rémületet tükrözik, amit már évek óta mondogatunk egymásnak, és ami most ért valósággá, hogy ez így nem mehet tovább.”

FILM

Báron György Rory Kennedy Polgár Juditról készült sakkfilmjét értékeli.

„Alighanem az idő dönti el, Polgár Judit kivétel-e, vagy korát megelőző pionír, akit később sokan követnek, amíg egyszer már nem lesznek külön női és férfi versenyek. 
Az Oscar-jelölt amerikai producer-rendező, Rory Kennedy filmje erről a küzdelemről szól. A helyzetről, anélkül, hogy az okokat boncolgatná, a miérteket keresné. Őt, a filmest, a sztori érdekli, amely izgalmasabb-fordulatosabb, mint bármely hollywoodi forgatókönyv. Polgár Judit e történet igazi hősnője, megírni sem lehet tökéletesebbet.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu