Az Élet és Irodalom 46. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

ZÁGRÁBI KÖNYVFESZTIVÁL

Nádas Péter: Álmomban beszélőgép voltam (Zágrábi beszéd)

Álmomban beszélőgép voltam,
s ha megnyomták a gombot a hátamon,
akkor beszéltem.
Ebből tudtam meg, hogy mire gondolok.
A hátam közepén ott volt a gomb,
ahol a
síróbabának a sírója.
Az nem úgy van ám,
mondták, hogy szabadon beszélhetsz
és sírhatsz a beszélőgépeden.
Rendszeridegen fogalmak használata esetén
rendszered kikapcsol.

INTERJÚ

„Az árnyoldalak foglalkoztatnak” – Földényi F. Lászlóval beszélgetett Károlyi Csaba.

„Beszélgettünk a Melankóliáról és A melankólia dicséretéről. A fiatal Lukácsról és Caspar David Friedrichről. Festészetről, építészetről, a Kleist-szótárról és a Kertész-szótárról. Emlegettük a német fordításokat is, szóba került Debrecen és Berlin, El Kazovszkij, Nádas Péter, sőt még Goethe is. Az Art Department kiállítási terében készült a felvétel, ahol most Rajk László és Nagy Bálint építészeti munkájának rekonstrukciója látható: Tervrajz nélkül – Műteremház, Vence (F) 1984. Az interjú a Városmajor 48 Alapítvány 45. beszélgetésének szerkesztett, rövidített változata.”

FEUILLETON

Hetényi Zsuzsa Liberalométer című írása Alekszej Navalnij memoárjáról szól.

„Ahogy TGM mondta, a félelmet legyőző kockázatvállaláskor két dolgot kell megvizsgálni: hogy igaz-e, amit állítunk (Navalnij esetében: hogy a Putyin-rezsim korrupt), és azt, hogy „mi is az a históriai kontextus, amelyben félelem nélkül (vagy a félelmet legyőzve) beszélünk” (2022). Navalnij esetében a kontextus az autokrácia, és szerinte alábecsüljük, mennyire szívósak az autokráciák a modern világban. Nem volt moralista, sem filozófus, sem művész, ő merőben gyakorlati alternatívákat keresett, de célra tartással és tartással jutott el odáig, hogy nincs más választása, mint a kompromisszum nélküliség. Mint egy orosz emigráns híve írta nekem: „Azért volt ekkora támogatottsága, mert a politikából kirekesztett középkorúak milliói látták benne a képviselőjüket, akiknek volt egyfajta bűntudata, mert semmit sem tettek azért, hogy Oroszország ne csússzon bele az önkényuralomba.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Ember tervez, ki végez? című kritikája Horváth Viktor A Júdás-terv című regényét értékeli.

„Mikor Horváth azt nyilatkozta, nagyon izgatta, vajon megbukik-e a rendszer addigra, mire a regénye megjelenik (mivel akkor sok minden nyilván másként értelmeződne a szövegben), nagyon együttéreztem vele, egyrészt persze szeretném, hogy bukjon már meg a rendszer, másrészt kár lett volna, ha tönkreteszi a politika ennek a remek regénynek a hatását.
Hát, még nem tette tönkre. Gyorsan olvassák el, mert lehet, hogy nem sokáig lesz így.
Kurzusregény – ez az alcím vagy inkább a műfajmeghatározás. Kurzusregény vagy kurzusfilm az a termék, ami kiszolgálja a kurzust, gondolom, és akkor ez vicces jelzés: nem talpnyalásról, hanem – mint minden jelentős mű esetében – ironikus ellenzéki hozzáállásról van itt szó.”

AZ ÉS KÖNYVE NOVEMBERBEN

O. Réti Zsófia Az evidenciák vége című kritikája György Péter Lépcsőházi katarzis című könyvét elemzi.

„A felejtés ellenszere, az emlékezet mankója és létrehozója nem más, mint az externalizált médium, a kimondás, a leírás gesztusa, a szavakból szőtt emlékezetpalota. „Amit az ember el akar felejteni, mondta az anyám 2009 telén, arról nem beszél” (138.) – idézi a Lépcsőházi katarzis az Apám helyettet. Valami ilyesmire utalhat az első fejezet is, amely nem is említi az anyát; a látszólag nem kapcsolódó prágai zsidó múzeumról szól: „a falakra ráfestett nevek az épületet, ezt a gyanúba keveredett túlélőt mintegy újraavatták, reszakralizálták azáltal, hogy láthatóvá tették, ami történt” (17.). A szövegrészek hömpölygésében, bár némelyiknek a felszínen nincs köze az anyához, vagy fordítva, a folyamatosan egyre személyesebbé váló történetnek, az édesanyját gyászoló fiú narratívájának látszólag nincs kapcsolata a holokauszt emlékezetével, mégis közös, hogy mind az egyéni, mind a kollektív szint a magától értetődő emlékezetnek ugyanabból a deficitjéből indul ki.”

VERS

Ebben a számban Ibolya Tamás, Marno János és Németh Zoltán verseit lehet elolvasni. Közülük itt most Marno János egyik versét adjuk közre:

Haza

Fakó fecskében láttam az első
késdobáló férfit azon a nyáron.
Nem állt ott fa, sem felhő az égen
nem úszott, nem is festett sötéten
a jövő, az elhajított penge zúgott
csak körbe selymes dorombolással,
mely dongót is sejtethetett volna.
Csak aki nincs, annak van igaza,
ami van, azt süllyesztheted haza.

PRÓZA

Berta Ádám, Farkas Csaba, Istók Anna és Szegőfi Ákos prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Berta Ádám Rossz orvosság című írásából:

„Megkapta a beszállókártyát. Késő délután ért oda. Miközben kiszállt a kompból, arra gondolt, életében nem éjszakázott még szigeten. Sokszor járt már különböző szigeteken, de mindig csak pár órára. A hajó hozta-vitte. Kiszálltak, ettek vagy fürödtek, szétnéztek, aztán vissza a szárazföldre. Most egy hónapot fog ezen a szigeten tölteni.
Téblábolt a kikötőben. Remélte, hogy a lassú tempó, a szemlélődés, az egyszerűség kiöli majd belőle a viszonylagosságot, amely élete legapróbb területére is átterjedt.
A szerelemre gondolt. A hullámok szelíden érték el a partot. Még látta a napkorongot.
Gyalogolt a szállásig. Megkapta a kulcsot, fellépcsőzött a szobához. Előre tudta, hogy a főtérre néző, nyugati fekvésű szoba lesz. Ha jól számolja, négy nőbe volt igazán szerelmes életében. Lehet-e jól számolni? Fehér-fekete adat-e ez, vagy spektrum.”

Részlet Istók Anna Kopók című írásából:

„A telefon szünet nélkül csengett. Nem volt megállás ma sem, Fekete Imre, a legpatinásabb hazai könyvkiadó vezetőjének már kora reggel megfájdult a feje a zsivajtól.
– Igazgató úr, PKE keresi Önt telefonon, kapcsolhatom?
– PKE? Az a PKE? A Kossuth-díjas?
– Igen. Kapcsolhatom?
– Mondja Margitka, hogy nem amiatt keres, mint a többiek!
– Nem tudom, igazgató úr, nem mondta, de elég dühösnek tűnt a hangja.
– Istenem, én ezt nem csinálom tovább.
– Akkor „házon kívül van”?”

FILM

Stőhr Lóránt Till Attila És mi van Tomival? című filmjét nézte meg.

„Till Attila előző két nagyjátékfilmjében szintén a testi-lelki sérülések érzékeny témáit feszegette, de azokban még előszeretettel vetett be populáris műfaji kliséket. A Pánik a társadalmi nyomások és előítéletek nyomán támadó szorongások kezelését nehézkes komédiázással ütötte el, a Tiszta szívvel viszont már remekbe szabott gengsztervígjátékként teremtett a másik méltóságát megőrző természetes viszonyulást a testi fogyatékkal élő emberekhez. Az És mi van Tomival? ezt az önvizsgálattól sem mentes érzékenyítést végzi el független, magánszponzorációban megvalósult alkotásként, ami annyiban politikai színezetű, hogy a bor- és pálinkafogyasztást nemzeti hőstettnek beállító állami beszédmód mellett ma már az alkoholizmus puszta említése is ellenzéki aktivizmusnak számít.”

ZENE

Végső Zoltán a Daveform Quintet a napokban megjelent Arrival című lemezéről írt kritikát.

„A jazz szerencsére olyan terület, ahol a dobos nem pusztán a ritmikát érti, és Szegő a lemezen szereplő hét szerzeményéből kiolvashatóan zeneszerzőként is teljes fegyverzetben áll előttünk. A másfél hete megjelent Arrival (a különféle streaming platformokon ingyen meghallgatható) szerintem az év legjobb jazz-produkciói közé tartozik – nemzetközi szinten is. Az ismertető szövegben és az interjúkban különféle hatásokat említenek a zenészek, az összkép mégis majdhogynem intakt, mintha nem hallottunk volna még ilyet. Ami bizonyára nem igaz, de fontos, hogy az anyagnak sikerül ezt az érzést keltenie. Nagy ívű, összetett szerzemények sorakoznak, amelyek belül is több epizódra oszlanak, végül mégis kirajzolódik az egységes kép.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu