Az Élet és Irodalom 31. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Wagner István Temesvári víg napjaim – Kisebbségi sors a román diktatúrában címmel írt esszét.

„Mivel Temesvár országos, sőt hovatovább európai hírű avantgárd centrummá vált, élelmes svájci műkereskedők is elvetődtek, majd visszajártak, akikkel franciául tárgyaltam, és átkalauzoltam őket a közeli művésztelepre a vásárlások végett. Azt viszont rosszallottam, mikor szóba került a diktatúra, hogy szerintük a túl sok szabadság is megárthat... A cikkeimet ekkoriban a pulton róttam lopva, két vásárló kiszolgálása közt. Hétvégeken a szomszédos Jugoszláviából átjáró szerb és horvát festőknek márkás Günther Wagner olajfestékes tubusokat (uljanaboja) meg nyugatnémet ecseteket (csetkica) is tucatjával számláztam és orosz tudásom alapján hovatovább „szerbhorvátul” is jól gagyogtam.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Chabon papagája című kritikája Michael Chabon A végső megoldás című könyvéről szól.

„Sherlock Holmes neve egyszer sincs leírva a szövegben, senki nem szólítja meg, egyszerűen „öregként” vagy „az öregemberként” van aposztrofálva, és teljességgel hiányzik mellőle megszokott elmaradhatatlan társa, Dr. Watson. Azt külön talán mondanom sem kell, hogy a Conan Doyle-tól származó Sherlock Holmes-korpuszban nem létezik Bellows nevű felügyelő, az pedig másképpen mellékes, hogy ebben a korpuszban egyetlen pontján sincs benne ez az oly kézenfekvő és az angol környezetbe annyira magától értetődően illeszkedő madár, a papagáj. De bűntény a cselekmény menetében bekövetkezik és nyomozás is folyik, Sherlock Holmes még a fiatal korából rá jellemző, önostorozással kommentált bakit is elköveti, és A végső megoldásnak feltétlenül érvényes olvasata lesz, ha krimiként vesszük a kezünkbe.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Daniel Kehlmann Mozgókép című regényéről:

Visy Beatrix: Vágószobák

„Kehlmann regénye nem önmagában az ábrázolt korszak és a rendező alakja miatt lebilincselő olvasmány. Sokkal izgalmasabb az, hogy a film és a filmkészítés, filmrendezés nemcsak témája a regénynek, hanem a mű narrációja és poétikai megvalósítása is a film eszközeivel él, a multi- és transzmedialitás a prózafelületen is érvényesül. A keretes szerkezet még nem tekinthető filmes megoldásnak, de a mozi is gyakran használja a fő eseménysort felvezető, több évvel vagy évtizeddel a történet után játszódó, a múltat felelevenítő, reflexív jeleneteket.”

Báron György: Pandora szelencéje

„A könyvben a legtöbb szereplő saját nevén szerepel, kivéve Goebbelst, mások elképzelt mellékfigurák Pabst valódi történetében. A Mozgóképet a szerző korábbi regényeivel rokonítja, hogy mindegyik hőse, legyen képzőművész (Én és Kaminski) vagy világhírű tudós (A világ fölmérése), hétköznapi mércével nem mérhető excentrikus figura, amilyennek a zsenit az átlagpolgár elképzeli. Monomániás megszállottak: A világ fölmérésében Alexander von Humboldtot és Carl Friedrich Gausst csak a felfedezése érdekli, Pabstot kizárólag a tökéletes mű létrehozása. A pabsti életút ismerőinek a regénynek azok a részei hitelesebbek, amelyekben világosan elkülönül a fikció a biográfiai tényektől.”

VERS

A szám versrovatában Fürjes Gabriella, Lázár Bence András és Kirilla Teréz versei olvashatók.
Ezen a helyen Fürjes Gabriella egyik versét mutatjuk meg:

mandulavirágzás.

megkértem a mandulafát. „bátyám,
beszélj nekem Istenről.” és a mandulafa
virágba borult. lenyűgözve néztem apró,
fehér szirmait, és tudtam. nem telik el
egy év, és falakat építek szavakból,
hogy megértsem történetét.

PRÓZA

Lipcsey Emőke, Süveg Szilvia és Tóth Gábor Ákos prózája.
Tárcatár: Mécs Anna.

Részlet Mécs Anna Írunk, és közben gyerekeink lesznek című írásából:

„Gyereket akarunk. Nem akarunk gyereket, de lesz. Sokáig várunk a gyerekre. Egy gyerekünk lesz, egyedül. Örökbefogadunk. Többet vállalunk, sorra. Nem tudjuk, akarunk-e gyereket. Lehet-e írni gyerek mellett? Az íráshoz fenék kell. Idő és fenék, és egy társ, aki alkalmazkodik. A gyerek mellett nincs idő. Fenék van, kicsit nagyobb is, de nem a széken, hanem a nőgyógyászati vizsgálóágyon, a szülőszéken, a regeneráló tornán össze-összehúzva, a játszótéri homokban, a gyerekorvosi rendelőben, a közért padlóján síró gyerek mellett. Mégis gyerekeink lesznek.
Megfogadjuk, hogy nem írunk erről a tapasztalatról. Nem fogadjuk meg, de nem jön a vágy, hogy erről írjunk. Mit írjunk erről? Ez nem is téma.”

ZENE

Végső Zoltán Gerlóczy Zsigmond Future Sounds című lemezéről írt.

„Első ránézésre Gerlóczy jazz-zenész. Már NarrowPath szólózongora lemeze árulkodik egyedi hangjáról, még akkor is, ha nagy idolok hatása is visszaköszön. Például Keith Jarretté, akinek a zongorista elküldte felvételeit, és rögtön meghívást is kapott (állítólag nagy haverkodás volt). Aztán ott az átmeneti Only Fell to Fly, ami digitáliával megbolondított zongorás-énekes lemez, utalva a Das wohltemperierte Klavier tizenkétfokú körtáncára, legalábbis a koncepciót onnan merítve. Már itt kialakult a maga semmilyenségében is jól azonosítható énekhang. És hát bátran titulálom Gerlóczy énekét semmilyennek, azért, mert annyiféle, olyan sok elemből áll össze, hogy egyik tulajdonsága sem tud meghatározóvá válni, ám éppen ez a masszaszerűség azonosítja egyfelől.”

FILM

Stőhr Lóránt a Sam Mendes rendezésében készült A birodalom alkonya című filmet értékelte.

„A René Magritte nevezetes festményét idéző cím kötelez, s Roger Deakins, az egyik legjobb kortárs brit operatőr az előképhez méltó fantasztikus képeket alkot. Minden beállítás a fényekkel briliánsan megfestett, kiegyensúlyozott kompozícióival nyűgöz le. A nyári tengerpart üde, ragyogó színeitől a mozi lepusztult eleganciájú felső szintjét belepő meghitt alkonyaton át az elkomoruló történet felhős-hűvös színtelenségéig – Deakins mindent tud a fényekről és színekről.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu