Könyvben és interneten is olvashatnak a diákok
Új lehetőségek és távlatok a felsőoktatási tankönyvek- és szakkönyvek kiadásában


Drámai helyzetben van a magyar felsőoktatási tankönyv- és szakkönyvkiadás, minthogy az 1996-ban 600 millió forintos támogatással indult források mára teljesen elapadtak. Nyár elején a Politikatörténeti Alapítvány és a Napvilág Kiadó a vezető tankönyvkiadók részvételével igencsak borúlátó hangvételű konferenciát szervezett a témában. Úgy tűnik, a források újraélesztésére mégis van remény. Magyar Bálint, aki jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal fejlesztéspolitikai államtitkára és a Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatairól döntő intézmény egyik vezetője az uniós pályázatokban komoly esélyt lát a felsőoktatási tankönyvek és a tudományos kiadványok támogatására. A nyári forróság idején a szeptemberben meghirdetésre kerülő pályázatokról és ezek lényegéről kérdeztem.
-
- Oktatási miniszterként 1996-ban Ön indította el a felsőoktatási tankönyvek és szakkönyvek támogatását célzó projektet.
- A kilencvenes évek második felében azért volt szükség a felsőoktatási tankönyvek és szakkönyvek támogatására, mert a klasszikus, államilag támogatott könyvkiadók összeomlottak, azok a források beszűkültek, amelyek a nem rentábilis, a tudomány szempontjából fontos művek megjelenését támogatták. Ráadásul nem pusztán a magyar nyelvű kiadványok megismertetése volt a célunk, hanem hogy az egyetemes tudományban végbemenő változásokról megjelenő publikációk magyarul is napvilágot lássanak, vagyis a magyar tudományos nyelv fejlődjön. Ellenkező esetben- ahogyan ma sokan tartanak tőle – a magyar tudományos nyelv archaizálódik, provincializálódik. Az igény tehát teljesen világos, a kérdés is mindig ugyanaz: honnan, milyen forrásból lehet ezt finanszírozni? Kezdetben a felsőoktatásra fordított kiadások egy meghatározott hányadát lehetett ilyesmire költeni: az első évben még sikerült a 600 milliós tervet teljesítenem, de a második évben a támogatás már 450 millióra, majd 400-ra csökkent. A korábbi állapotokhoz képest még ez is igen jelentős támogatás volt. Közben jött egy kormányváltás, de nem pusztán ennek köszönhető a támogatások további szűkülése. Inkább annak a politikai gondolkodásnak, hogy a politikailag érzékenyebb témáknak a költségvetési érdekérvényesítő képessége mindig nagyobb, mint a reformokat, a minőséget szolgáló tételeké, vagy a modernizációs törekvéseké. Ennek tudható be, hogy a felsőoktatási könyvekre szánt összeg fokozatosan 130 millióra csökkent. A megszorításoknak számos oka volt, hogy csak egyet említsek: 50 százalékos béremelés történt a szektorban, ez óhatatlanul is megszorító intézkedéseket jelentett más területeken. Hiába próbáltam 2002-től visszaépíteni a 400 milliós tételt, a klasszikus költségvetési forrásból ezt lehetetlen volt teljesíteni. 2005-2006-ban két forrásból: a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, valamint költségvetési forrásából állt össze ez a pénz. A források végül eltűntek, az igény maradt.
- - Milyen forrásból lehetne újra felépíteni a rendszert? A MKKE nyílt levélben emlegette az új uniós pályázati lehetőségeket.
- Az uniós támogatási rendszerben valóban új támogatási lehetőségek nyílnak. Ebben a rendszerben kiemelt program a minőségi oktatás biztosítása fejezet, aminek van egy felsőoktatási lába. Egyrészt kapcsolódik a bolognai folyamathoz, amihez az intézmények csatlakozhatnak, másrészt támogatja a felsőoktatási tankönyvek, tananyagok elkészítését. Ezekre a forrásokra lehet majd pályázni. Olyan címkézett források, mint amilyenek korábban voltak nem lesznek, de a pályázatokat úgy kívánjuk alakítani, hogy a fent említett korábbi célok beleférjenek. Korábban is megköveteltük, hogy bizonyítást nyerjen, hogy az adott, támogatást nyert tudományos munka a felsőoktatásban ténylegesen használatos legyen, ez a jelen konstrukcióban még erősebb hangsúlyt kap. Támogatni fogunk olyan fejlesztéseket, melyekben komplett curriculumok, óraanyagok kidolgozása mellett az ehhez tartózó irodalom is helyet kap. Felmerül a már meglévő és használatos tankönyvek jogainak a megvásárlása, digitalizálása is. Azaz, nem feltétlenül az új művek megjelenését támogatjuk, a kiadók viszont lehetőséget kapnak arra, hogy egyébként holt tőkéjüket újra piacra dobják. Olyan néhány száz példányos művekről is szó lehet ebben az esetben, melyek lassan feledésbe vesznek és utánnyomásuk gazdaságtalan lenne. A jogok megvásárlásból befolyt összeg visszaforgatható lenne új művek publikálására. Ebbe belefér az idegen nyelvű művek fordítása és adaptálása is. Arra törekszünk, hogy a legtöbb tankönyv az interneten is megjelenjen – a papír alapú megjelenést követően maximum egy évvel. A tudományos munkák internetre való felpakolása azért jó dolog, mert a kiadóknak is hamarabb megtérül a befektetett tőke, hiszen a tudományos kiadványoknál épp az a legnagyobb probléma, hogy a megtérülésre sok évig kell várni. A nyomtatott és a digitális kiadás együttes megjelenése azért fontos, mert számunkra nem a könyvkiadók megmentése az elsődleges cél, hanem az információk, a tananyag, az ismeretek széleskörű hozzáférésének a biztosítása. Ma már a tudományos életben egyre inkább csak az létezik, ami interneten is elérhető. Lassan az interneten elérhető anyag lesz a valóságos, az interneten kívüli pedig a virtuális világ.
- Vagyis a kiadóknak egyszerre kell a digitális és papíralapú kiadásra készülniük?
- Nem választani akarunk. A papír alapú kiadáshoz feltétel lenne, hogy digitálisan is elérhető legyen a mű. A könyvkiadóknak át kell alakulniuk e téren.
- Azt olvastam, hogy nagyobb fokú együttműködést várnak el a kiadóktól és az egyetemi intézményektől.
- Szerintem eddig ez nem működött igazán. A nyugati világban tudjuk jól, a tudományos könyvkiadás alapvetően egyetemi kiadókhoz, műhelyekhez kötődik. Nálunk ez nem történt meg. A felsőoktatási intézmények integrációja és a gazdálkodásuk terén történt reformok szerintem kedveznek annak, hogy létrehozzanak valóságos, a piacokon jegyzett egyetemi könyvkiadókat. Ehhez persze mind az egyetemek, mind a kiadók részéről szemléletváltásra van szükség. Nem házi kiadókat kellene létrehozni, hanem műhelyeket, ahol ténylegesen a tudományos mérce lenne a döntő szempont.
- Az első tudósítások a 3 milliárdos keretből, 400-700 milliós összegre becsülik a megpályázható forrásokat.
- A pénzeket nem címkézzük meg. A felsőoktatási tankönyvekre és tudományos művekre szánt hárommilliárdos összeg először is egy hétéves programra vonatkozik. A hagyományos kiadás feltehetően körülbelül ennyit ki tud majd szakítani belőle, de még egyszer hangsúlyozom: ez nem megcímkézett támogatás lesz. Nekünk az a legfőbb szempontunk, hogy egyes curriculumokat, tantárgyakat átfogó tankönyvek és tanagyagok lássanak napvilágot és legyenek hozzáférhetők.
- Mikor írják ki a pályázatokat és mikor realizálódhatnak?
- Az uniós egyeztetések után az év második felében írnánk ki a pályázatokat. Feltehetően a források, lehetőségek a 2008-as éve elején válnának elérhetővé.


Szénási Zsófia