A tudományos könyvkiadásról – kicsit másképp
Nem tudom, jogosult vagyok-e hozzászólni ehhez a fontos vitához, minthogy a SZAK Kiadó, amelyet képviselek – szigorúan véve nem tudományos kiadó. Éppen ezért, vállalván a felkérést, a „kicsit másképp” gondolkodást azzal kezdem: vizsgáljuk már meg ezt a „tudományos” szót. A SZAK Kiadó valóban szakkiadó, és bár nem zárkózunk el tudományos művek kiadásától, a fő célunk a középszintű informatikai szakemberek és a fejlesztők szakirodalommal való ellátása. Ennek jegyében tudományosan megalapozott, azonban nem tudományos célú könyveket adunk ki.
Kicsit másképp határozhatjuk meg az indítékunkat is. Amikor megalapítottuk a kiadót , nem voltak kifejezett missziós céljaink. Őszintén szólva, megélhetési kényszerből cselekedtünk, és nyilvánvalóan olyan területen próbálkoztunk, ahol ismereteink és kapcsolataink voltak. Az más kérdés, hogy a kiadványaink tartalmi és formai színvonalának biztosítása során szakmai elhivatottságunk és kultúránk vezetett.
A kiadandó könyveket szakmai és piaci ismereteink szerint választottuk ki, amiben jelentős segítséget nyújtott, hogy – elsősorban oktatóként – magunk is műveltük a szakmát. Kétségtelen, hogy hoztunk magunkkal bizonyos presztízst korábbi munkahelyeinkről, melyek, ha szabad groteszk módon kifejeznem, kiléptek belőlünk. Ennek köszönhetően meglehetősen korán kaptunk megtisztelő megbízásokat, amelyek révén tudományos értékű feladatokhoz is juthattunk.
Teljesen pragmatikus célú tevékenységünk révén belekényszerültünk a tudományos munkába is – főképp a fordítási feladatok megoldására indítottunk fejlesztőtevékenységet, amely napjainkra már tudományosan is dokumentált eredményt produkált. Ugyancsak a szakkiadói tevékenység melléktermékekeként folytatott terminológiai eredményeinket ugyancsak jegyzik tudományos körökben. Büszkék vagyunk arra, hogy egy műszaki doktori iskola minket választott publikációinak megjelenítésére, amelyet közös haszon jegyében végzünk – ők biztosítják könyveiknek a szakmai aktualitást és a tudományos színvonalat, mi pedig megfelelő publicitást.
11 éves tevékenységünk alatt 2 alkalommal kaptunk állami támogatást (egyébként ugyanannak a műnek 2 részére). Többször próbáltunk pályázni, de könyves vonalon nem értünk el eredményt (szerencsére a K+F területen kicsit szerencsésebbek voltunk). Már hozzászoktunk ahhoz, hogy létünket egyedül a piacon biztosíthatjuk.
Nem gazdagodtunk meg, és mecenatúrára sem tudunk vállalkozni, csak elvétve fordult elő, hogy egy könyvet nem a kereskedelmi siker reményében adtunk ki. Emellett magasztos célok szolgálatára sem esküdhettünk fel. Ami sikerült – úgy biztosítani megélhetésünket, hogy eközben személyes ambícióinkat is kiélhettük. Emiatt másról beszélünk, mint azok a kiadók, akik a magyar tudományosság érdekeit felvállalva, áldozatos munkával biztosították részint a felsőoktatás tankönyvellátását (bár ebben nekünk is van apró szerepünk), másrészt nem tudjuk a kutatóműhelyek publikációs igényeit sem szolgálni, bármennyire is elengedhetetlenül fontos lenne ez a tudományos eredmények megszületéséhez és érvényesüléséhez.
Benne élünk azonban a szakmában, és elégedetlenül látjuk, hogy az állami támogatás alakulása nem ígér jót. Viszonyunk a mai jelentős tudományos kiadókkal jó, becsüljük őket, de nem vágyunk a babérjaikra. Ugyanakkor veszélyes tendenciákat látunk. Az MKKE-ből származó hírek szerint úgy tűnik, hogy a felsőoktatási támogatásokat alapvetően az egyetemekhez csatornázzák. Ez által kivételes helyzetbe kerülnek az egyetemi kiadók, pedig az elmúlt időszak nem azt mutatja, hogy akár tartalmi, akár tipográfiai, akár kereskedelmi tekintetben ezek a műhelyek viselték volna a kereslet kielégítésének terhét. Attól tartunk, hogy ez a megoldás – adja Isten, hogy átmenetileg – szakmai áldozattal fog járni: az ambiciózus, tapasztalt műhelyek visszaszorulnak vagy felesleges együttműködésre kényszerülnek. Számítani lehet arra, hogy a támogatás jegyzetszintű kiadványok létrejöttét fogja segíteni, a felsőoktatási intézmények pillanatnyi érdekeit meghaladó szakmai művekhez nem fog belőle jutni. Sajnos, az sincs kizárva, hogy az egyetemek, főiskolák gazdálkodási rendszerén belül esetleg nem minden fillér fordul könyvre. Ennek kárvallotai pedig az olvasók lesznek. Ezt szemléltetem azzal, hogy mi továbbra is kiadunk könyveket egyetemi hallgatók számára, továbbra is elvisszük a tanszékre, hogy közvetlenül a hallgatóknak eladva nekik engedhessük át a kereskedelmi árrést, miközben az egyetemeken vannak erre hivatott szervek, amelyek ugyanezeket a kedvezményeket nem adják át a vásárlónak. A SZAK Kiadó, amennyiben közvetlenül árusít, – nemcsak az egyetemen rendezett vásárokon, hanem szakmai rendezvényeken, könyvfesztiválon, más helyeken is – diákigazolványra a szokásost meghaladó árengedményt ad. Támogatást viszont továbbra sem kapunk, és őszintén szólva már pályázni sincs kedvünk, mert megalázó olvasni a kétségtelenül udvarias visszautasítást olyan könyvek esetében, amelyeket egyetemi hallgatók százával vásárolnak meg – az általunk biztosított kedvezménnyel.
Összegezve: a magyar tudományos könyvkiadás rossz helyzetét tárgyaló panaszokat átélem, de inkább kívülállóként. Ha fogy a pénz, az rontja, fokozatosan ellehetetleníti a tudományos könyvkiadást. Biztató azonban, hogy vannak, akik továbbra is küzdenek az értékek megtartásáért. Úgy gondolom, ez csak növeli az eredmények értékét, a szakmai műhelyek tekintélyét és presztízsét – azzal együtt, hogy ez csak mérsékelt vigasz, mert egyrészt nem lehet presztízzsel jóllakni, másrészt fáj és elkeserítő, ha valamit, ami érték, vissza kell utasítani. Ezzel párhuzamosan fenyegető és elkeserítő látni, hogy az a kevés pénz, ami adódik, bármilyen ideológia vagy uniós értetlenség miatt illetéktelenek kezébe kerül.
Kis Ádám

KIS ÁDÁM (1942, Budapest) ügyvezető igazgató, egyetemi tanár
Szakképzettsége: magyar-orosz szakos tanár, számítástechnikai rendszerszervező. Jelenlegi munkahelye: SZAK Kiadó, alapító ügyvezető igazgató 1996-tól, ELTE BTK Informatikai Tanszék, óraadó tanár, címzetes docens 2004-től. Szakterülete: Informatika, alkalmazott nyelvészet.
Forrás: Ki kicsoda a magyar könyvszakmában