Karl Ove Knausgård Évszakok sorozatának harmadik kötete a Tavasz, amely küllemében abszolút belesimul az Ősz és Tél sorába, ám szerkezetében és hangulatában erősen elüt az előző két kötettől. A könyvet ezúttal Anna Bjerger káprázatos illusztrációi díszítik, és A. Dobos Éva fordításában olvashatjuk.

A tapasztalt Knausgård olvasó jogosan kiálthatna fel a Tavasz olvasása közben, hogy hát ez nem is az Évszakok, hanem a Harcom sorozat következő kötete. Magunk mögött hagyjuk a felsorolást, a hétköznapi tárgyakon való merengést, a gyerekkori hóbuckák felidézését boszorkányok kapcsán. A Tavasz már nem enciklopédiaszerű szócikkek egymásutánja, amelyből az olvasó összerakosgathatja Knausgård képét a világról, hanem egy már-már zavarbaejtően részletes leírásokkal operáló kisregény.

A cél továbbra is ugyanaz, mint az előző két kötetnél: dokumentálni lánya első éveiből valamit, megmutatni neki a világot, pontosabban a világnak azt a kis szeletét, ami az ő családjuk. Egy nyugodtnak induló tavaszi reggelbe csöppenünk, ahol naplószerűen haladunk át a reggeli rutinon, a gyerekek felkelésétől, az első kávén keresztül, az iskolabusz eléréséig. Tisztábatevés, öltöztetés, etetés. Knausgård zsonglőrködik a négy gyerekkel és kórházban fekvő feleségét igyekszik meglátogatni. És mindezen részletek között lassan előtűnik egy nagyobb, múltbéli kép, kirajzolódnak a terhesség hónapjai, feleségének Lindának a depressziója és altató túladagolása, és az, amit emellett Knausgård átélt.

Knausgård prózája részletes, de letisztult. Nem keres felelősöket, nem gyárt elméleteket, nem töpreng a felek mulasztásain. Csak tételesen leírja, hogy mi történt, az elemzést már az olvasójára hagyja. Lassan építkezik a regény, eleinte csak utalásokat kapunk arra, hogy valami súlyos esemény történt a családban, ami már a gyámügy bevonását is megkövetelte. Majd szép lassan a helyükre kerülnek a részletek, felidéződik az Anne születése előtti nyár, és szemtől szemben találjuk magunkat egy családdal, ahonnan fájóan hiányzik az anya, akinek távolléte (fizikai közelsége ellenére) csak minden említésnél egyre kínzóbb lesz. Linda sosincs igazán távol, az emeleti  szobában fekszik, miközben a család éli az életét a konyhában, a nappaliban, a kertben, a strandon. Mindebben azonban ő nem tud részt venni, olyannyira beteríti a sötétség. “Ekkor már szinte nem volt kapcsolat a külső világ és a belső valóság között, amelyben anyukád élt. (...) A sötétben, amiben akkor élt, ő volt egyedül, és a fájdalma, amit érzett.”

Knausgård regénye számos kérdést felvet. Hol vannak a segítség határai? Meddig és hogyan lehet támogatni valakit, aki a saját démonaival küzd? Hol húzódik a felelősségünk? Milyen hatással van mindez a gyerekeinkre? Hogyan tud megbirkózni a szülő mindazzal a felelősséggel, amit a szülőség a vállára rak? És mennyiben etikus ilyen részletességgel és direktséggel regénnyé formálni azt, amit családként megéltünk? De ugyanúgy, ahogy felelőst sem keres a regény, válaszokat sem ad a kérdéseinkre. Minden tette és rezdülése példa, de nem válasz, nem általános igazság. Ezt erősíti a végletekig személyes hangvétel, hogy megszűnik a határ az író és a narrátor között. A Tavasz a Knausgård család regénye, pontosabban Knausgård regénye a családjáról, a velük megtörtént események leírása. Ennél nem több, de nem is kevesebb. És éppen ebben rejlik a kötet nagyszerűsége: általános problémák válnak láthatóvá a saját, nagyon személyes történetük kapcsán. Knausgård az egészen apró részletekből építkezik, mint a cumisüveg, egy kávé a szomszéddal, az éppen csak elért iskolabusz, és ezek a részletek érnek össze nagyobb kérdésekké.

A Tavasz vitathatatlanul az Évszakok sorozat eddigi legerősebb kötete, és azt is fontos megjegyezni, hogy önállóan, az előzmények ismerete nélkül is megállja a helyét. Kapudrog lehet azok számára, akik érdeklődnek a kultikus Harcom iránt, de elrettenti őket az igencsak nagy terjedelem. Mert a Tavasz annak a sorozatnak a  nyomaiban jár, végletekig személyes és aprólékos. A mindennapok nagyító alatti vizsgálata jellemzi és átjárja valami csendes derű, mert ugyan “néha fáj élni, de mindig van miért.”

Vincze Dóra

Karl Ove Knausgård: Tavasz. Évszakok
Fordította: A. Dobos Éva
Magvető Kiadó, 192 oldal, 4299 Ft