44 magyar értelmiségi válasza

Jobb vagy rosszabb lesz-e az emberiség helyzete, tágabb és szűkebb világunk állapota a koronavírus-járvány után? - kimondva-kimondatlanul sokunkban fölmerülő kérdés. Erről negyvennégy hazai és határon túli magyar értelmiségi válaszait gyűjtötte egybe Kőrössi P. József és Zámbó Kristóf szerkesztő a Noran Libro Kiadó frissen megjelent Vírus után a világ című könyvében.

– Nem korai-e az esélylatolgatás? Hiszen nem mondhatjuk, hogy már túl vagyunk a víruskeltette veszélyen. Prognózisokat még aligha, legfeljebb utópiákat lehet megfogalmazni…

– Kőrössi P. József: A kötetben szereplő írások helyzet- és állapotjelentések többnyire, és következtetések az elmúlt évtizedek, évszázadok eseményeiből, történéseiből, amelyekből sokat tanult az emberiség. Reméljük, hogy ezúttal is fog. Egyebek között Romsics Ignác bevezető írása – A pestistől a koronavírusig című – egy példátlan járványelemzés, amelyben az ókori járványoktól, a középkoriakon keresztül leírja az eseményeket, és azok következményeit az emberiségre nézve.

– Zámbó Kristóf: Jósolni természetesen nem lehet, és felelős gondolkodó nem is bocsátkozik jóslásokba. Ehhez a kötet szerzői is tartják magukat. Ugyanakkor több lehetőség vagy perspektíva is adódik, hogy könnyebben vagy jobban megértsük azt a helyzetet, amivel a koronavírus-járvány következtében kerültünk. A hangsúly tehát a megértésen van, nem pedig utópiák vagy disztópiák felvázolásán. Romsics Ignác történeti áttekintése éppen arra figyelmeztet minket, hogy a történeti távlatú nagy vágyakkal vagy nagy félelmekkel érdemes óvatosan bánni. Másrészről társadalmi, politikai vagy hatalomtechnikai szempontból olyan reális veszélyek is felszínre bukkantak a járvány ideje alatt – és ezekre például Bozóki András vagy Nemes Z. Márió írásai is érzékletesen és pontosan mutatnak rá –, amik okkal váltanak ki aggodalmat.

– Társadalomkutatók, közírók, szépírók, egyházi személyiségek egyaránt szerepelnek a kötetben. Többen beszámolnak a karantén-létben szerzett élményeikről, amelyekről sajátos értelmezéseket is adnak. Van, aki megjegyzi: a karanténnak voltak megőrzendő értékei is.

– Z. K.: Egyetlen bizodalmunk (vagy ábrándunk) a kijózanodás lehet – gazdasági, társadalmi, politikai szempontokból. A személyes élettapasztalatban azonban a távolságtartás, a bezártság és az elkülönülés kétségkívül hathatott józanítón saját életünkkel kapcsolatban. Várszegi Asztrik jegyzi meg a kötetben: a civilizációnk sok nagyszerű dologra megtanított bennünket, egy dologra nem: mit kezdjünk magunkkal, ha csak tízpercre is egymagunk maradunk. Most sokunk kényszerűen is megtapasztalta ezt a fajta egyedül létet, amit egyfajta ürességként, hiányként élt meg. Ám éppen ez a hiányélmény az, ami szembesít saját magunkkal, saját életünkkel, azzal, ami igazán fontos számunkra. Ez segíthet abban, hogy a saját jelenünket élhessük meg, hogy újra fölvegyük a kapcsolatot saját magunkkal.

– A válaszokból két lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki: a rendpárti és a digitális uralmat megvalósító állam megerősödésének víziója, vagy egy másfajta, szociális állam létrejötte, melynek oldalán kibontakoznak a társadalmi önszerveződések, a zöld forradalom és lehetővé válik a túlpörgött, környezetromboló gazdasági növekedésvisszafogása.

– Z. K.: Óvakodnék a régi világ romjain épülő új világ víziójától. Az viszont jól látható már most is, melyek azok az utóbbi években is ható tendenciák globális és lokális szinten, amelyek most a járvány apropóján, arra hivatkozva vagy annak leple alatt felerősödnek. Közös érdekünk és felelősségünk, hogy ezeket felismerjük, illetve ezekkel szemben alternatívát tudjunk felmutatni: szolidárisabb állammal és társadalommal,valamint a környezetünket nem kizsákmányoló gazdasággal.

– K. P. J.: Én azt látom – maradjunk a fogalomnál –, hogy a zöld forradalom megerősödve kerülhet ki, és persze, erősödhet a szociális érzékenység is, különösen a jelenlegi rendpárti rendszerekben. Többen írnak arról, hogy a járvány hogyan szembesíti az államokat kapzsi, habzsoló magatartásukkal, az embereket pedig a lelkiismeretükkel.

– Valóban, az egyén számára is megfogalmazódnak programok a könyvben. Például: próbáljunk „gyászolni, hálát adni, haragudni, bocsánatot kérni” a krízis elmúltával, ahogy Tompa Andrea javasolja.

– Z. K.: Sokunk számára nagy veszteségekkel járt az elmúlt időszak, és még nem látjuk a végét. A közösségi médiából áradó önmegvalósító, pozitív üzenetek viszont inkább csak fokozzák a veszteségeinkből fakadó szorongást. Ahogy arra Tompa Andrea is fölhívja a figyelmet, ebben az időszakban helyénvaló a gyász, a veszteségeink fölött érzett fájdalom megélése. Amihez hozzátartozik a düh, a harag, a fájdalom, a könnyek. A fájdalom után azonban el kell jönnie a pillanatnak, amikor meglátjuk, mindazért, ami számunkra megmaradt, miért lehetünk hálásak. Ez segíthet abban, hogy a régi lezártával valami új építésébe kezdhessünk.

K. P. J.: A kötetet Spiró György A lázas álcselekvés vírusa című remek elemzésével zárjuk, ő nem járványok, hanem az ezekből következő válságok történetéről ír. Nem mondanám, hogy vigasztalóan, kicsit talán lehangolóan is.

Varsányi Gyula
Kőrössi P. József fotóját Kovács Bodor Sándor készítette

Vírus után a világ (Szerk.: Kőrössi P. József, Zámbó Kristóf)
Noran Libro Kiadó, 302 oldal, 3400 Ft