Tamás Menyhért többszöri szóratása óta emlékezik és emlékeztet. Van, amire emlékezzen és emlékeztessen. Emlékezik és eszméltet, „hogy a megszenvedett idő merüljön feledésbe, továbbélői eligazodjanak sorsukban, magyarázatot leljenek viseltes állapotukra, minden változásra összerezzent félelmeikre, szorongásaikra.
Korunk arculatvesztésére.
A tébolyára készült világra.”

– Trianonra emlékezik egy hadikfalvi székely származék… Magas rendű költészettel. – olvassuk a Trianon szédületében verseskötet hátsó borítóján. A kötet válogatott és új verseket tartalmaz. Hogy alakult?

– Decemberben még én sem tudtam, hogy kötet lesz belőle. A Trianon-strófákkal indult, írás közben egyre sürgetőbben éreztem, hogy halaszthatatlanul szembe kell néznem a trianoni árnyakkal, a születésemtől máig kísérő, kálváriás emlékekkel; az odahagyott szülőföld sajgásával.

– Írásaiban őrzi és tovább alkotja az otthonról hozott archaikus nyelvet. Ez a tömör vers például költészetének mottója is lehetne: „Őrizd a szót, magadat őrzöd”

– Bukovinának, ennek a szellemében is kisugárzó tájnak emeltem azt az elképzelt emlékoszlopot amelyre az iménti sorokat véstem. Majd mindazt, amit ínségben, szaporaságban, könnyes éneklésben, nélkülöző kilátástalanságban, világgá szertülésben, csendre, nyelv alá szorított sorsban, szavakban megéltünk.

– A kötet versei között megjelennek jeles elődökhöz, kortársakhoz – Babitshoz, Illyés Gyulához, Tamási Áronhoz, Erdélyi Zsuzsannához, Szokolay Sándorhoz írott költemények; de találunk rövid „zúzalékokat” is. Feltűnőek most is, a fa és a madár-motívumok…

– Emelő és emeltető motívumok. A világirodalom kezdete óta jelen vannak. Babits azt írja: „Röpülj lelkem, keresd meg hazámat”. Szeretne túlszállni  Trianonon, végső sugallatában ott a félelem: … egy lélek, egy ország végtül-végig/ magát-tépő hazám: Európa.” Az én madaram,  Vigyázó madár regénycímmé emelkedett. Legnagyobb meglepetésemre Lőrincze Lajos Édes anyanyelvünk című lapja azzal fogadta: mit adtam a magyar nyelvészetnek. Határ Győző is lelkesedett érte; napokon keresztül zengett a Szabad Európa Rádióban, hogy írója az iszákjában hordja Pázmány Péter nyelvét, tovább dicsérve, Iván Iljics halálához hasonlította. A Csíkszeredai Székely Könyvtár nemrég jelentette meg! Ezzel tulajdonképpen a könyv hazaköltözött. Eddig ajtónyitásnyi rést sem kapott...

– Idegen nyelvre is lefordították?

– Csak a verseimnek volt szerencséjük. Király Ibolya fordított le egy  csokornyit, franciára, Elfelé utak címmel. A fordítások többsége több mint harminc évig dossziéban várakozott. Várakozás közben érdekes tanulmányt írt, Tahar Ben Jelloun arab-francia íróval rokonított, a kisebbségi alkotó-sorsok egyező természetrajzát felmutatva...

– Itthon most egy kötetben két korábbi gyermekvers-kötete is napvilágot látott: az Utazás Bekóciába,  a másik a Halparádé. Az előbbi versein érződik, hogy valami személyes élmény lehet a háttérben…

– Az unokámnak, Rebekának írtam. Nyolcéves lehetett, amikor azt kérdezte: a halakról tudtam verset írni, róla nem? Gyors kérdésre, gyorsan “feleltem”. Beceneve Beki, ebből lett a Bekó, a Bekóca,  kínálta magát a Bekócia.  Beki már huszonkét éves, Angliában született, ott él, Párizsban tanul, nagyon szépen beszél és olvas magyarul.

– A Halparádéból kitűnik, ért a halakhoz, amellett sok humorral ír!

– A halakkal régóta foglalkozom, bennük is az emberi tulajdonságokat kerestem. Viselkedésük sokszor hasonlatos az emberek viselkedéséhez. Ott van például a Kalauzhal, aki magabiztosan játssza irányító szerepét, noha csupán azért csatlakozik  a nagy halakhoz, hogy védelmet keressen. A sok nyomasztó vers után megleltem a halakban  lakozó játékosságot. Éltem a lehetőséggel, a Bekóciában például így mutatom be a reménysziget lakóit: „Lakói a bekócák, háttal ülik a lócát” –  az effajta sorokat a felnőttek is kacagva olvassák! Valószínű: az én életemből hiányoztak a játék esztendők.

– Az egyik versben még azt is leírta, hogy a halak visszavágynak hazájukba.

– Leginkább a Folyami angolna. Mélytenger szülötte, de édesvízben éli le az életét, a fajfenntartás ösztöne haza-hajtja, Édesvízből Sargassoba, lerakja ikráit és meghal...

– A nyolcvanadik születésnapján ezzel a két szép könyvvel köszöntötte a Nap Kiadó. A Trianon szédületében, a századik évfordulóra igazán méltó megemlékezés!

– Megjelenése óta többen visszajeleztek. Megmondom őszintén, én is ezt a kis kötetemet tartom annak a magaslatnak, amiért érdemes volt élni és alkotni – együtt van benne: a sorsom, a nép sorsa, a nemzet sorsa, e foszlányossá tett ország sorsa.

– Mostanában min gondolkodik? Mit ír?

– Próbálom elfelejteni, a nehéz alkotó-napokat. Sokan meglepődnek talán a válaszon: úgy érzem magam, mint aki kútban, áll, maga fölé néz,  látja a csillagokat és istentelenül szomjas.

Szepesi Dóra

Tamás Menyhért:
Trianon szédületében. Versek,
Nap Kiadó, 88 oldal, 2100 Ft

Utazás Bekóciába – Halparádé
Lacza Márta rajzaival
Nap Kiadó, 64 oldal, színes ill., 2500 Ft