Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
A szeretet oszthatatlan

A szeretet oszthatatlan


Ervin áll a napsütésben az óvoda kerítésének a sarkán, ott a panelházak között a nagy zöld réten, a kutyalegelőn, be van öltözve kutyasétáltatáshoz, kezében a nyolcméteres szíj. És Brúnó? kérdezem.
Brúnó egy gyönyörű ír szetter, akit Ervin sosem akar elengedni, ezért a nyolcméteres szíj. – Meglógott, mondja Ervin, három órája üldözöm, itt kószál a környéken, de nem jön ide.
Mindig volt valami rejtélyes Ervin és Brúnó körül, miért nem engedi el a kutyát, miért lohol utána kilométereken át a telepen (mert a szetter, ugye, mozgásigényes, azt futtatni kell), és miért kell Brúnót folyamatosan etetni azzal a Porció nevű, fillérnyi nagyságú, száraz kutyatáppal, hogy valami mindig legyen a szájában, de mégse hízzon el; persze az én spánielem, aki egy zabagép, azonnal kiszúrta, hogy Ervinnél kaja van, és olyan ellenállhatatlanul koldult (ezt nagyon tudja csinálni a szemét), hogy az aranyszívű Ervin nem bírt ellenállni; úgy könyörögtem neki, hogy ne etesse Benjámint, ne rontsa el a kutyát. Na jó. Ervin azóta nem ad neki kaját, de Benjámin a múltat nem felejti el, és Ervint azóta is ájultan imádja.
Brúnó, mint kiderült, befogadott kutya, ott kódorgott az Ervinék kapuja körül; szőre mocskos volt, tépett, fénytelen, tele volt sebekkel, hetek óta nem ehetett, zörögtek a csontjai, büdös volt, bolhás és férges, kullancsos, iszonyúan félt és iszonyúan éhes volt, Ervinnek megesett rajta a szíve, és napokig vadászott rá, végre a kutya éhsége legyőzte a félelmét, és Ervin befogta. Sőt: befogadta. Megfürdette fésülgette, sebeit kezelte, kiirtotta a bolháit, kiszedte a kullancsait, féregtelenítette, elvitte állatorvoshoz, nincs-e valami komolyabb fertőzése (nem volt), beadatta neki az aktuális oltásokat, és Berci kezdett lassan úgy viselkedni, mint egy normális gazda családjában egy normális kutya: játékos volt, és mindenkit szeretett, és boldog volt, és hálás, csak valami megmagyarázhatatlan okból nem lehetett elengedni, mert azonnal világgá ment.
Miért? Miféle emlékeket hurcolhatott, miért menekült el a biztonságos otthonból? Fölfoghatatlan. Ha napok múlva hazakeveredett kezdődött a fürdetés, fésülés, bolhairtás szocializálás folyamata elölről. Ervin beszerezte a nyolcméteres szíjat, és azóta lohol a kutya után.
És most ott áll negyedik órája a napon – nincs benne harag, Brúnó itt kering körülöttünk, szelektív süketség van rajta, nem hallja a nevét, ez hagyján, mondja Ervin, az a bosszantó, amikor fél méterre megközelít, és ha nyúlok érte, megugrik. Ervin jobb híján Benjáminnal játszik, aki változatlanul rajong érte, most hanyatt dobja magát, és kéjesen brummog “dorombol”, amint Ervin a hasát gyömöszöli, de Ervin fél szeme a saját kutyáján van, kicseréllek Brúnóval, mondja Benjáminnak, persze nem gondolja komolyan, mert imádja azt az idegbeteg dögöt. Én már régen hagytam volna, menjen a francba, ha akar! Milyen kutya az, aki világgá megy, ha elengedik? Kutya az olyan?!
Ervinnek kutya. Pedig Ervin nem kutyabolond: Ervin ilyen. A családjával is ilyen, a szomszédaival is. Egy jóképű, negyven körüli, kemény pasas, semmi különös… Most szabin van, és süt a nap, azt mondja, most kivárhatja, míg a kutya észre tér, de mi lesz, ha holnapig sem tudja befogni, holnap már melóznia kell.
Arra gondolok, a szeretet oszthatatlan. Aki így tud szeretni egy kutyát, az minden rászorulót, minden nyomorultat szeretni tud. Nekem ne mondják, hogy az emberi természet kiismerhetetlen, rejtélyes, hogy a szadista SS tömeggyilkos a koncentrációs táborból, a gázkamra mellől hazasétált, és szeretettel magához ölelte, megcsókolta a feleségét, ölébe vette gyerekeit, megsimogatta a kutyáját, és Mozart zenét hallgatott. Ez nem rejtély, ez hazugság. Lélektani képtelenség. Csak eljátszotta az érzelgős németet, mert ez volt a divat, a társadalmi szabály. “A kötelesség az kötelesség! A család az meg család”… Ilyen nincs! Mint ahogy olyan sincs, hogy az inkvizítor szereti az eretneket; szeretetből égeti el máglyán, hogy megmentse halhatatlan lelkét a kárhozattól. Sose higgyetek annak, aki egyszerre tud szeretni és gyűlölködni is.
Az pózol.
Hazudik!
Az olyanhoz sose engedjétek hozzá a kisdedeket, mert mondhat bármit – a lelke mélyén pedofil és szadista.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Válogatás
Kiemelt

Weiss János: Immanuel Kant 300 – Az Élet és Irodalom 2024/16. számából

Az Élet és Irodalom 16. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KőszeghyÉlet és Irodalom AlapítványTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés