A szinuszgörbe kiegyenesítése, avagy adózás 2011-ben
Könyvhét, 2010. december

A furcsának tűnő címmel arra utalok, hogy a differenciált adórendszerek célja erős adózói középréteg kialakítása, az egykulcsos lineáris rendszerekre való áttérés viszont a jövedelemtulajdonosok polarizálásához vezet, a gazdagok gazdagabbak lesznek, a szegények szegényebbek. Szabad-e az ország jelenlegi helyzetében ezt megtenni, költői kérdés, nyilván megtehető, hiszen új kormányunk van. Az ismert népszerű mondás – aki másnak vermet ás, maga esik bele – is lehetne e cikk címe, amelynek tárgyát a jövő évi adózás szabályai képezik
A mérvadó gazdasági szakértők megegyeznek abban, hogy a jelentős adócsökkentésnek nincs gyors, közvetlen gazdasági növekedést kiváltó hatása, továbbá nincs azonnali munkahelyteremtő hatása sem. Abban is egyetértés van e körökben, hogy olyan nyitott és nyersanyagban szegény országok, mint Magyarország gazdasági növekedésének alakulását a világgazdaság és szűkebb környezetünk, mint például a német gazdaság változásának irányai határozzák meg, az erőltetett hazai termelésre és fogyasztásra törekvés csak lemaradásra, a hiányok újratermelésére vezethet.
Az Európai Uniótól kapott feladatokat a következők jelentik. Legfontosabb a hiánycél tartása, az ország eladósodottságának csökkentése, a költségvetés kiadási oldalának racionalizálása. A szétterpeszkedett, bürökratikus állam lebontása, valódi reformok elindítása lenne szükséges a közigazgatásban, az egészségügyben, oktatásban és egész sor más területen. Jelenlegi költségvetési helyzetünk csak az adóátrendezést engedi meg, az élőmunka terheinek csökkentése más forgalmi, ill. vagyoni adók növelése árán valósulhat meg.
2010 év fordulóján elszenvedve az idei adóváltozásokat és adókat, megismerve a jövő évi adóterveket, értékelhetjük adórendszerünk átalakítását, mind a társaságoknál, mind a magánszemélyeknél.
Kezdjük a társaságok nyereségadózásával. A Bajnai kormány által korábban bevezetett elvárt adó (a veszteséges cégeknek is kell minimális társasági adót fizetniük!), és a megszüntetett különadó miatt, 2010-ben megemelt 19 százalékos társasági adókulcs, szektor semlegesen szétterült a vállalkozásokon. Csak alacsony nyereségértékig engedték meg a 10%-s társasági adókulcs alkalmazását, de ehhez rendezett foglalkoztatás és járulékfizetés tartozott feltételként. A költségvetési hiány javítására, a reformok forrásaként a félévig sem élt vagyonadóra is szükség lett volna. (A vagyonadó ingatlan részének eltörlését az Alkotmánybíróság az adózónak aránytalan terhet jelentő önbevallással indokolta, a nagy értékű autókra, hajókra, repülőkre vonatkozó részét pedig az Orbán kormány törölte el.) Az adórendszeri átrendezést is megkezdte a Bajnai kormány, a foglalkoztatói járulékszint 27%-ra csökkentésével. (Ez mínusz 5 százalékot jelentett a munkaadói járulék megszüntetésével együtt). A kiemelkedően eredményes pénzügyi szektorra Robin Hood adót vetettek ki. Megemelésre került az egyszerűsített vállalkozói adó kulcsa 30%-ra, csökkentve a járulékkikerülő kedvezményes lehetőséget.
Bár szerintem nem lett volna szükséges évközben adót módosítani, az újonnan felkent kormányunk ezt megtette a könyvelők nagy örömére. Már 2010 II. félévétől, 250 millió forint nyereségig a cégek a féléves adóalapjuk után 10%-al adózhatnak, jövőre a társasági adó 500 millió forint adóalapig – feltétel nélkül – 10 %. A multikra profitot lefölöző különadók (kereskedelem, távközlés, energiaszolgáltatók, pénzügyi szféra) lettek bevezetve, és lesznek fenntartva, újabb hírek szerint négy évig. A vállalkozások többségének eredménye biztos, hogy a félmilliárdot nem éri el, így a 9 százalékos csökkentés költségvetési bevétel kiesést jelent 2010-ben is. A különadók pedig visszafogják a nyereséges szektorok beruházásait, és munkahelybővítéseit, végső soron a gazdasági növekedést, továbbá különböző módokon – a lakosságra átháríthatók.
Mellesleg, mivel több adóalap növelő és csökkentő tétel változott 2009-ről 2010-re a társasági adóban, nem lesz egyszerű feladat meghatározni a december 20-n esedékes feltöltési kötelezettség bevallandó és fizetendő összegét. 2010. évtől nem vonható le az iparűzési adó összege, megszűnt az adományokkal kapcsolatos kedvezmény, viszont itt jelenik meg ez évben először az üzleti ajándék és reprezentáció miatti adóalap növelés. Az I. félév és II. félév arányos várható eredményére más adószámítás vonatkozik. Persze ezek a részletek csak akkor érdekesek, ha a várható eredményt biztonsággal meg tudjuk becsülni. A könyvszakmában ez a novemberi és decemberi fogyások becslését jelentené, ami a szakma jelen állapotában szinte megoldhatatlan feladat.
A magánszemélyek jövedelemadójára áttérve a változásokat legalább három vetületben érdemes vizsgálni, valódi adókulcsok, adójóváírás, egyéb adókedvezmények.
A Bajnai kormány választások előtti kommunikációs fogásaként értékelném a szuperbruttósítás bevezetését, kiherélve annak valódi tartalmát, azt hogy a bruttó bér minden járulékot tartalmazzon. Ezzel átírták a jövedelemadózás alapelvét, azt hogy a jövedelem képezi az adóalapot. A kommunikáció és a valóság közti különbségtételt a jövedelem x 1,27 = adóalap összefüggés miatt kell megtennünk. Ez így marad 2011-re is, 2012-re a szorzó 1,135 lenne, majd eltűnne ez az intézmény. Az új 16%-s egykulcsos adószámításnál 20,3 százalékként működik. 2010-ben 3 937 ezer forint éves jövedelemig a valós kulcs 21,6% volt, e feletti jövedelmekre 40,6% adó jutott. Összevontan tekintve ezt a két jövedelemrészt, például egymillió forint havi jövedelem esetén az átlagadókulcs 34,4 %, azaz 344.000 Ft adó volt. Ezzel szemben a 2011. évi linearitás előnye, hogy az ilyen keresetűek csak 203.000 Ft adót fognak fizetni, a többségi akarattal felruházott kormány intézkedése jóvoltából.

Az alacsony keresetűek számára viszont fontos az adójóváírás intézménye. Ismét az alacsonyabb jövedelemsávokban dolgozók járnak rosszul, hiszen az eleve havi 3000 Ft-tal csökken, az ezt nullázó adókulcsváltozás (- 1,3%) csak 230 ezer forintos havi jövedelemnél következne be. Ez a jövedelem viszont már a csökkentett adójóváírási sávba fog esni (csak 4550 forint kedvezmény adható). Még rosszabb a helyzet, ha a tervezett 0,5 százalékos dolgozói nyugdíjjárulék emelés is megvalósul, a nettó jövedelem tovább csökken. Az alacsony keresetűek vesztesei az új adózásnak.
Az egyéb kedvezmények közül a gyermekek utáni családi adókedvezmény jelentősen megemelkedik egy és kétgyermekes családokban gyermekenként havonta 10.000 Ft adót nem kell megfizetni. A háromgyermekes családokban akár havi 99.000 Ft adó is elengedésre kerülhet, már ha van annyi jövedelem, ami ezt az adót kitermeli (487 ezer forint a két szülőnél). A KSH adatai szerint 2010 első nyolc hónapjában a bruttó átlagkereset 202 ezer forint. Ennél a jövedelemnél a gyermeket beszámítani nem tudó adózók havi négyezer forintot veszítenek. A 2012-re megismerhető jövedelemadózási számítások sem kedvezőek az alacsony jövedelműekre. Hiába csökken a szuperbruttó szorzója, az adójóváírás kivezetése további nettó jövedelemcsökkenést okoz.
Több fontos változás is van az említett tényezőkön kívül a személyi jövedelemadó törvény keretén belül (osztalék adójának csökkenése, cafetéria átalakítása), amire nem térnék ki.
Viszont végiggondolandó az a problémakör, hogy vajon a munkáltatók fogják-e ellensúlyozni dolgozóik nettó jövedelemcsökkenését? A tippem, hogy nem teszik ezt.
Hallottam olyan szakmabeli véleményt is, hogy amit az állam különadóként beszed az átlagon felüli jövedelmeket fizető pénzügyi szektorban, annak egy része rögtön el is vész a magas jövedelműek adóbefizetésének csökkenésében.
Az Európai Uniónak tett ígéretünk szerint a 2010. évi, és 2011. évi hiánycél nem növelhető meg, a társasági adózásból és személyi jövedelemadózásból kieső bevételek pótlásáról gondoskodni kell. Ingatlanadó nincs, nekem úgy tűnik, hogy helyette a magánnyugdíj pénztári befizetés és felhalmozott tagi vagyon lesz elvonva. Nem ússzuk meg a vagyoni adózás nélkül.
Ahhoz, hogy adórendszerről egyáltalán beszéljünk, bizonyos bevált elvek fenntartására van szükség. Az Orbán kormány eddigi intézkedései mind a szektorsemlegesség elvét, mind a visszamenőleges adóelőírások tilalma elvét relativizálják. Ez legalább olyan veszélyes út, mint az alkotmányosság biztosítékainak feloldása. Még nagyobb bajnak látom, hogy az összhatás a gazdag vállalkozásoknak és magánszemélyeknek kedvez, szétszakítja az országot felső rétegre és elszegényedő többségre.
Vajon ki kell-e egyenesíteni az adórendszerbeli szinusz hullámot?
dr. Bódis Béla