Angela Holy

Érzéki ecset
Asi Doniro szenvedélyes élete
260 oldal, 1580 Ft
ISBN 963 85500 2 3

Angela Holy Magyarországon először olvasható regénye igazi jó olvasmány, művészregény. A mese rövid össze-foglalásából is kitűnik, hogy fordulatos, érdekes, kellemes olvasmányra számíthat az olvasó: New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumában kiemelkedő jelentőségű eseménynek ígérkezik Asi Doniro festőművész első kiállítása, mert a nagyközönség ekkor ismerheti meg személyesen a művészt. A New York Times számára adott exkluzív interjújából – amit a lap sztárriportere, Julie Lavigen készít – ország-világ előtt lelepleződik a nagy titok: a festőművész vak.

Népszerűsége azóta is üstökösként szárnyal, egy új irányzat, a lélekfestészet megteremtése fűződik nevéhez. Közben egzotikus helyszíneken zajlik viharos magánélete. Személyes sikerekre törekvő élettársa, Carole becsapja, Julie-val kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, találkozásaik mégis mindig veszekedésbe torkollnak. Többszöri próbálkozás ellenére sem lesz látó ember a szó hétköznapi értelmében, de végül szerencsésen révbe ér az egykor riporterként őt faggató Julie Lavigen oldalán.

Idézetek a kötetből:

Az itt szereplő alakok valamennyien a képzelet teremtményei.
Bármiféle azonosságuk létező személyekkel: a véletlen műve.

Előszó

Sajátos vállalkozást indítunk útjára, amikor elkezdjük a tengerentúlon óriási sikert aratott - és ezzel együtt hatalmas viharokat kavart - Angela Holy regények magyar kiadását. Korunk két vitatott egyénisége találkozik a trilógia első, most megjelenő kötetében: a szerző, akit sokan sikerhajhászással vádolnak és az immár világhírű festőművész, aki vakon született. Ám Asi Doniro jelentősége olyan megdönthetetlennek látszik a legújabb kori képzőművészetben, hogy a kiadó missziónak is tekinti a lélekfestészetnek (spirit painting) nevezett irányzat hazai megismertetését.

A szerző, Angela Holy mindhárom regényében súlyosan fogyatékos művészek életét dolgozta fel. A mozgásképtelen balett-táncosról szól a Free and easy feet (Könnyed lábak) című regénye, amelynek főszereplője a világhírű, orosz származású művész, Igor Grigojev, aki súlyos autóbalesete óta tolókocsiban él. A Lasted hand (Elvesztett kezek) című regény pedig a szintén világhírű francia szobrászról, Christopher Lagarról, pontosabban az ő szerelmi életéről szól.

Különös sorsú főszereplői miatt súlyos kritikaként olvasták a szerző fejére, hogy olyan emberek magánéletében vájkál, akiket amúgy is körülleng a közönség spekulatív és nem mindig jóindulatú érdeklődése. Angela Holy mindhárom esetben azt érte el a tények nagyvonalú, mondhatni felszínes kezelésével, hogy magára zúdította a hiteles életrajzot követelő közönség haragját, de egyben példátlan méretű érdeklődést is kiváltott hősei iránt. Szerzőnk sajátos megközelítéssel kizárólag a jól ismert művészek szerelmi életére koncentrál, és ezzel a gesztussal ugyancsak szép számban szerzett magának híveket a hálószoba-titkokra éhesek köréből is. Ezért óva intjük az olvasót, hogy bármiféle párhuzamot keressen Asi Doniro most következő, őszinte átéléssel megírt regénye és a festőművész életrajzi adatai között. Nem dokumentumregény az Érzéki ecset, ahogy a trilógia többi darabja sem. Talán ez élesítette azt a kritikát, amelynek képviselői szerint Angela Holy valójában saját, úgyszintén viharos szerelmi életét írja, és ehhez csak ürügyként, a bombabiztos siker elmaradhatatlan kellékeként használja a már világhírt elért, neves művészek életrajzi elemeit.

Asi Doniro festőművész legalább olyan botrányt kavart a tengerentúli képzőművészeti életben, mint regényes életének szenvedélyes szerzője. Egyes szakmai források Michelangelóéval rokonítják szellemi kvalitásait, mások pedig azt is kétségbe vonják, hogy valóban ő a fantasztikus karriert befutott festmények alkotója. Kétségtelen tény, hogy első kiállítása óta (New York, Museum of Modern Arts ) üstökösként szárnyal népszerűsége és ma már vagyonokat érnek képei. A szakirodalomban többféle besorolással próbálkoztak, ám végül, Lucien Zincravuer: Spirit Painting című, korszakos jelentőségű monográfiájának megjelenése után az az álláspont alakult ki a képzőművészet-kritikusokban, hogy Asi Doniro egy merőben új irányzat, a lélekfestészet megteremtője.

Sajátosan alkalmazza az i.e. 200 körül Egyiptomban alkalmazott festési eljárás, az enkausztika mára teljesen feledésbe merült elemeit. Azzal a technikával (forró viasszal fatáblára égették a festéket) olyan remekmívű alkotásokat hoztak létra, hogy az akkor született arcképek fénye máig nem vesztett frissességéből. Ezt a szakmai specialitást ötvözi állítólagos mestere, Merlin Facewood felfogásával, aki szerint „a festés ösztönös indulati állapot, amely az alkotó mozdulatait szinte öntudatlan gesztussal irányítja." (Merlin Facewood: My painting, Chicago, 1953.)

Nem az a feladatunk, hogy Asi Doniro vagy Angela Holy szakmai hitelét mérlegeljük. Annyi éppen elég, hogy különös személyiségük ellenére fontos volt találkozásuk ebben a regényben, amelyet abban a reményben nyújtunk át az olvasónak, hogy lenyűgöző élményben lesz része.

A könyv végéről:

Doniro, Asi

[1971.(?), szül.: Ichi - Tibet, más források szerint San Bernardino - USA, Arizona.]

Korunk kimagasló egyéniségű alkotója. Párizsban él. A pointillizmus megújítója, a legújabb képzőművészeti irányzat: a lélekfestés (spirit painting) megteremtője.

~ autodidakta festőművész. Portréival lett világhírű a 90-es évek közepén (Anyám arcképe, Merlot portréja). Fontosabb későbbi művei: Mosolygó Angyal, Profán paradicsom, Kétarcú magány. ,,Fokozatosan áttért a magát teremtő képzeletnek a transzcendensbe vetítő kifejezésére. Ez pedig elválasztja nemcsak az alakok hétköznapi, egyszerű másolásától, hanem a puszta önkifejezéstől is, mert az <én> feltétlen elfogadásán alapszik, minden sebzettségével és mágiájával együtt. A lélekfestészet mégsem személyes – jóllehet közege a művész egyéni élménye és teremtő ereje –, hanem a közönségben kiváltott reakciókkal válik teljessé.” (Lucien Zincravuer: Spirit Painting - The Tradition of the New Arts, [h.n.],[é.n.])

~ mesterének sokan Merlin Facewood-ot tartják, a XX. század harmincas éveiben született gesztus-festészet (action painting) szellemi atyját, aki népszerűsége csúcsán egy tibeti kolostorba vonult és remeteként élt máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett haláláig.

~ jelentősebb kiállításai:

1997. New York, Museum of Modern Arts, 1. gyűjteményes,
1998. Velence, Milánó, Firenze, Párizs, Arizona, Los Angeles, San Francisco
Állandó kiállítása: Párizs

(Scott Tingley: Art of the New Age - Bibliography I-II [h.n.],[é.n.])