„Az írás az élet gyümölcse”

„…A hit, hogy az ember először ír, és később él, egy posztmodern tévedés. Mégis sok fiatalember azért akar író lenni, hogy az írók életét élhesse. Ezzel fejükre állítják a dolgokat. Az ember előbb él, azután elgondolkodik rajta, van-e valami elmesélni valója, de a döntést az élet maga hozza meg. Az írás az élet gyümölcse. Nem az élet az írásé.” A jeles norvég író-filozófus, Jostein Gaarder hőse mondja ezt a 2001-ben megjelent A történetárus című regényben. Ebben egy írói őstehetség titokban árulja szövegeit kevésbé tehetséges íróknak, nem gondolván, hogy akár az életét is veszélybe sodorhatja ezzel.

Az írás olykor veszélyes mesterség, még ha szép, akár fölemelő is tud lenni. A 63 éves Gaarder, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idei díszvendége tapasztalta mindkettőt:  a világra szóló sikert Sofie világa című, műfajt megújító „filozófiatörténeti regényéért”, és a veszélyeket, konfliktusokat közéleti írásai miatt.

Megszerezte az élettapasztalatot, hogy 1991-ben a Sofie-hoz eljusson. Oslóban skandináv nyelvekből és teológiából, filozófiából diplomázott, majd pedagógus lett. Néhány évi tanítás után próbálkozott egy novellával, majd pár évre rá egy újabbal. Első regénye, A kártya titka 1990-ben – persze csak utólag tekintve – megelőlegezte a Sofie-t filozófiai kérdésfeltevésével: kik vagyunk, honnan jövünk. A következő évben aztán berobbant a nagy mű, amely Gaardert egy csapásra híres európai íróvá emelte. A kalandos filozófiai utazásra induló kislány története már több mint százmillió (!) példányban kelt el világszerte, hatvanegy nyelven.

A siker saját hazájában nem olyan meglepő. A norvég kultúrában erős érdeklődés él ugyanis a filozófiai kérdések iránt, az oktatásban hagyományosan hangsúlyt helyeznek erre a tárgyra, és ez – Gaarder szerint – közös szellemi platformot teremt a különböző szakmákat gyakorló értelmiségiek számára. Ma már azonban szenvedélyes utazóként és kultúrákat fölfedezőként fájlalja, hogy ebben a könyvében túlságosan a nyugati filozófiai gondolkodásra összpontosított. Mégsem tervezi kiegészíteni a keleti szellemiség bebarangolásával. Más, időszerű társadalmi problémák foglalkoztatják jó ideje.

Tegyük hozzá, közéleti kérdések elől korábban sem tért ki. Még ha olykor túlságosan is elragadta az indulat. Ez történt 2006-ban, amikor szenvedélyesen tiltakozott az egyik vezető norvég napilapban az izraeli légierő sok civil áldozatot is követelő libanoni bombázása miatt. Cikkének viharos fogadtatását tapasztalva belátta, sommásan, félreérthetően fogalmazott, több tekintetben igazságtalan volt. Többször is visszatért erre írásban, legutóbb 2011-ben, elnézést kérve az Izrael önálló államiságát és a védelemhez való jogát, továbbá a judaizmust sértő bírálatáért. Ő csupán a háborús áldozatokra és az izraeli kormány felelősségére kívánta fölhívni a figyelmet, mondta.

Ha még nem említettük volna, Gaarder íróként az európai keresztény értékek szóvivője. Mélyen átérzi a keresztény erkölcs elveit. Ez is közrejátszik, hogy már régóta az emberiség jövője izgatja - azzal az ellentmondással együtt, hogy miközben Norvégia a tengeri olajmező kiaknázása révén vált Európa egyik leggazdagabb országává, az emberiség a fosszilis energia pazarlása révén végveszélybe rohan. Jellemző művei közé sorolhatjuk a Karácsonyi rejtély címűt, amelynek hőse, Joakim egy kalendárium segítségével keresztülutazik Európán, Kis-Ázsián és a történelmen, egészen Jézus születéséig. Vagy a Vita brevis – Floria Aemilia levele Aurelius Augustinushoz címűt, amely Szent Ágoston kereszténnyé válása előtti szerelmi kapcsolatáról, antik filozófiáról és vallási odaadásról, keresztény aszkézisről is szól. Ide sorolható a Tükör által homályosan című regény (Pál apostol levelének híres tézisére utalva), amelynek beteg, ágyhoz kötött gyerekhőse egy angyallal folytatott párbeszéd révén jut el ahhoz a megnyugtató fölismeréshez, hogy az emberi lélek része az örökkévalóságnak. 2013-ban napvilágot látott műve a mostani könyvfesztiválra megjelent kiadásban az Anna világa címet kapta, mert hasonlít a huszonöt éve született regénysikerhez. Ebben is egy norvég kislány furcsa időutazásának lehetünk tanúi, akárcsak Sofie esetében, habár ezúttal a jövőben, 2082-ben. A főhős akkori unokája már egy olyan világban él, ahol nincsenek évszakok, meleg van, sokat esik az eső, és délről folyamatosan érkeznek a klímamenekültek. Az unoka neheztel nagyszülei nemzedékére, amiért nem akadályozták meg a természeti környezet romlását.

Gaarder erős fantáziával, könnyen befogadhatóan ír erről a sorsunkat mindinkább meghatározó problémáról. De nemcsak ír, másképpen is tett és tesz a klímatragédia elkerüléséért. Pedagógus feleségével még 1997-ben díjat alapított a legnagyobb környezetvédelmi fejlesztések elismerésére, amelyet azonban 2013 után pénzhiány miatt már nem adtak ki. Bizonyára április 21-én a Millenáris Parkban a Budapest Nagydíj átvétele utáni pódiumbeszélgetésen is szóba hozza a témát. Másnap délután pedig ő lesz a fő előadója az Etika a jövőért című konferenciának, amelyet az Osztovits-teremben rendez a Noran Libro Kiadó. A könyvműhely az Anna világa mellett A kártya titka és a Sofie világa című kötetek újrakiadásával is jelentkezik a könyvünnepen.

Varsányi Gyula